Mi történik akkor, ha a busz fékezéséből eredően utasként megsérülünk? Vagy kivel szemben érvényesíthető kártérítési igény, ha a megállóba a busz véletlenül felfut és elüt bennünket. A jelen cikkben ezeket a kérdéseket vesszük górcső alá.
Általában a közlekedési társaságok, minden, a tömegközlekedési eszközt jogszerűen igénybevevő személy részére úgynevezett utas- és balesetbiztosítást garantál. Jogszerűen veszi igénybe a szolgáltatást az, aki érvényes bérlettel, vagy jeggyel rendelkezik, illetve akinek már nem kell a bérletet vagy a jegyet megváltania, abból az okból kifolyólag, hogy elérte azt az életkort, mely már ingyenes utazásra jogosítja. Figyelem! A regisztrációs jegy megváltását még ekkor se feledjük, azokon a tömegközlekedési eszközökön, ahol ez szükséges (például helyközi busz, vagy vonatjáratok).
A biztosítási szerződések értelmében a biztosítási időtartam az az idő, amíg a biztosított az utazásban részt vesz. Ez általában akkor kezdődik, amikor az utas a járműre felszáll, és akkor ér véget, amikor azt elhagyja. Az egyes szerződések azonban előírhatják, hogy a biztosítás időbeli hatálya kiterjed arra az időtartamra is, amikor az utas még csak a végállomáson várakozik a tömegközlekedési járműre. Természetesen azonban, mivel az országban több tömegközlekedési eszközt üzemeltető cég van, ezért ezeket a részletszabályokat más és más formában határozhatják meg, azaz ezek eltérhetnek egymástól.
Az utas-és a balesetbiztosítás szempontjából biztosítási esemény a szerződés hatálya alatt bekövetkezett baleset, vagy közlekedési baleset. Ennek részleteit szintén az egyes közlekedési társaságok üzletszabályzatai határozzák meg.
Mit kell azonban tenni akkor, ha bekövetkezett a baj, és például a vizes útviszonyok miatt az általunk választott tömegközlekedési jármű megcsúszik, és mi az utastérben ennek hatására eltörjük a kezünket? Minden esetben javasolni tudjuk a rendőrség helyszínre történő hívását. Ennek során elengedhetetlen, hogy a rendőr személyében, a baleset szempontjából objektív személy rögzítse a történteket, valamint az, hogy milyen károk (például ruha, vagy poggyászkár), vagy személyi sérülés következett be. Javasoljuk tanúk bevonását is, mely a későbbi igényérvényesítés szempontjából nagyon komoly jelentőséggel bír. Célszerű a tanúk nevét, elérhetőségét a rendőrségi jegyzőkönyvben rögzíteni. A legtöbb közlekedési társaság megköveteli, hogy a jármű vezetője, vagy egyéb illetékes képviselője bevonásával az érintettek jegyzőkönyvet vegyenek fel. Sok esetben ez a jegyzőkönyv az alapfeltétele a biztosítási szolgáltatás igénybevételének, azaz a kárkifizetésnek. A kárbejelentést a lehető legrövidebb időn belül írásbeli formában – igazolható módon, azaz személyes benyújtás esetén átvétellel, postai feladás esetén pedig ajánlott, tértivevényes feladással – meg kell tenni. A károsultnak igazolnia kell azt, hogy jogszerűen vette igénybe a tömegközlekedési szolgáltatást, azaz praktikusan csatolnia kell az ezt igazoló érvényes menetjegyet, vagy bérletet is. Ne feledjük! Mint minden biztosítási kárrendezésnél, illetve kártérítési igényérvényesítésnél, itt is a biztosítottnak kell tudnia igazolnia azt, hogy egyrészről jogszerűen vette igénybe a szolgáltatást, másrészről, hogy balesetet szenvedett, harmadrészről pedig, hogy ennek következtében kára keletkezett.
Fontos egyben azt is leszögezni, hogy amennyiben a biztosító az igényünket elutasítaná, akkor a valódi kártérítési igényérvényesítést a károkozó személlyel szemben lehet kezdeményezni. Ha ez a személy a közlekedési társaság gépjárművezetője (mert például a szabálysértési felelősségét a hatóság megállapította), akkor a kárigényt az ő munkáltatójával, azaz a közlekedési vállalattal szemben lehetséges érvényesíteni, mivel a munkavállaló által okozott károkért a károsult irányába a munkáltató tartozik helyt állni. Abban az esetben azonban, ha egy másik gépjármű sofőrjének volt felróható a baleset, akkor a kárigény vele, vagy felelősségbiztosítójával szemben terjeszthető elő.
Tehát ne feledjük! Mindig figyeljük a jogainkra és vegyük számba a lehetőségeinket!