Szakítást követően milyen sorsra jut a közös albérlet?

Egy szomorú pár ül a kanapén. Valószínűleg veszekedtek vagy szakítottak.
Laura és Lóri románca tündérmesébe illően indult. A kapcsolatuk második évfordulóján úgy döntöttek, közös albérletbe költöznek. Szép volt, jó volt a családi fészek nyugalma, ám a közös élet reménye kecsegtetőbb mindkettőjük számára. Az összebútorozás azonban nem várt eredményhez vezet. Viharos időszaknak néznek elébe. Na nem az időjárás szempontjából. Kettejük története csúfos véget ér. De mi lesz a közös albérlettel?

Laura és Lóri közösen írták alá az egyéves határozott időre szóló szerződést, az abban foglaltak egyformán vonatkoznak rájuk. A kauciót fele-fele arányban adták át a főbérlőnek, a kialakult helyzet azonban tarthatatlan. Laura elköltözik.  Ahhoz viszont, hogy az új albérletet kivegye, szüksége van a saját részére.

A vonatkozó jogszabályok szerint, a határozott idejű szerződést rendes felmondással megszüntetni nem lehet. Így egyiküknek maradnia kell. Hacsak a lakás tulajdonosa rá nem bólint a közös megegyezéssel történő megszüntetésre. És bizony a kaució fele sem jár vissza automatikusan a kiköltözőnek, míg a határozott idő le nem telik. Lórinak azonban van elegendő megtakarítása ő marad az ingatlanban, a Laura részét pedig a búcsúzáskor átadja. 

A szerződés tehát nem szűnik meg az egyik fél távozásával, és bizony, ha a bent maradónak nincs elég tartaléka, a távozó fél csupán a bérlet lejártával jut hozzá a kaucióhoz. Arról nem is beszélve, milyen kellemetlen helyzet állhat elő, ha egyik fél sem engedheti meg magának, hogy egymaga tartsa fenn az albérletet.

A lakásbérleti szerződésből eredő jogok és kötelezettségek tehát egyenlően terhelik és jogosítják a bérlőket. A szerződést érintő kérdésekben csak együttesen rendelkezhetnek. A jogviszony megszüntetéséhez pedig, a határozott idő letelte előtt nélkülözhetetlen a bérbeadó hozzájárulása.