A hangsúlyeltolódás nem véletlen. Számos pozíció már nem követeli meg a dolgozó állandó jelenlétét a munkahelyen, ráadásul a hagyományosnak tekinthető, reggeltől késő délutánig tartó munkarend megnehezítheti a munkavállaló számára egyéb elintézendőit (például banki, hivatali teendők). Noha a szabályozás nem minden esetben követi gyorsan a felmerülő igényeket, a rugalmas és kötetlen munkaidő már hazai viszonylatban is kezd teret nyerni. De hogyan különböztethetjük meg a kettőt?
Főszabály szerint a munkaidőt munkáltató osztja be, rugalmas munkaidő esetén azonban ez a jogosultságot részben átengedi a munkavállaló számára. A gyakorlatban jellemzően ez akként valósul meg, hogy egy meghatározott idősávban (törzsidő) a munkavállaló köteles a munkahelyén tartózkodni és munkát végezni, azonban a fennmaradó, úgynevezett peremidőben a munkavállaló maga osztja be idejét. Ilyen esetekben a munkáltatónak kötelessége nyilvántartást vezetni a munkaidőről, és a túlórák (rendkívüli munka) díjazását is meg kell fizetnie a munkavállalónak.
Kötetlen munkaidőről akkor beszélünk, ha a munkavállaló teljes munkaidejét maga osztja be. Erre elsődlegesen vezető állású munkavállalók jogosultak, de egyes speciális konstrukciók is indokolják ezt a megoldást (például a távmunkavégzés), hiszen a munkaköri feladatok nem kapcsolódnak szorosan a többi munkavállaló munkavégzéséhez. Ilyen beosztás esetén a munkáltató nyilvántartási kötelezettsége és a túlóra fogalmilag nem értelmezhető, ellentétben a rugalmas munkaidő szabályival.