Rommá tört gépjárművek

Mi marad a végén? A közlekedési balesetekben használhatatlanná vált és ki sem javítható gépjárművek (azaz roncsok) szinte minden esetben képviselnek valamilyen maradványértéket.

Örök vitája a károsultaknak és a biztosítóknak, hogy a gépjármű roncsnak mekkora az ellenértéke. Ezek mederbe tereléseként hozott elvi határozatot a napokban a Kúria, amelyben a konkrét esetet vizsgálva a biztosítók roncsérték-meghatározási gyakorlatát vette górcső alá.

Mikor beszélünk totálkárról? A gyakorlatban kétféle totálkárt különböztetünk meg: az egyik a műszaki totálkár, vagyis amikor egy gépjármű annyira összetörik, hogy műszaki okokból már nem érdemes megjavítani. A másik a gazdasági totálkár, tehát amikor a gépjárművet meg lehetne ugyan javítani, de annak magas költségei miatt gazdaságilag nem éri meg. A jogszabály szerint a káresemény következtében a károsult gépjármű megjavíttatása gazdaságilag abban az esetben nem indokolható, ha annak javítási, valamint a kár elhárításával kapcsolatos egyéb költségei, illetve a javítást követően esetlegesen fennmaradó értékcsökkenés összege a gépjármű kárkori értékének maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett összegét meghaladja.

Mi a fontos egy közlekedési baleset vétlen károsultjának? Pont olyan helyzetbe szeretne kerülni, mint amilyen helyzetben a balesetet megelőzően volt. Ennek keretében amennyiben autója a balesetben totálkárosra tört, a jogszabályok szerint igény tarthat kártérítés címén a sérülésmentes és a sérült járműve káresemény időpontjában fennálló forgalmi értékének különbözetére (más szavakkal a gépjármű kárkori értékéből le kell vonni a roncsértéket és a különbözet a károsulté).

Mi lesz a gépjármű ronccsal? A biztosító ugyan nem kötelezhető a roncs átvételére, de ha mégis felajánlja annak átvételét, úgy a roncsérték is megilleti a károsultat (tehát a teljes kárkori érték). Fontos, hogy amennyiben a károsult megkapta és elfogadta a teljes kárkori értéket, a gépkocsi roncsot (a jogi terminológiai szerint a residuumot, maradványt) köteles kiadni, azt nem tarthatja meg, különben az úgynevezett káronszerzés elvébe ütközne az eljárása (jobb helyzetbe kerülhetne, mint a balesetet megelőzően volt).

Sok esetben vitás gyakorlat az, hogy a sérült jármű maradványértékét hogyan kell megállapítani. A legtöbb biztosító perenkívül a maradványérték meghatározása során az általa az interneten kezdeményezett roncsliciten elért legmagasabb vételi ajánlatot veszi alapul. Kérdés, hogy ezt mindenképpen el kell-e fogadni.

Az eset vizsgálata során a Kúria rámutatott arra a nem elhanyagolható körülményre, miszerint a sérült gépjármű értéke kizárólag a jármű tényleges műszaki állapotának feltárása, és a hasonló tulajdonságokkal rendelkező járművekre vonatkozó piaci keresleti és kínálati viszonyok vizsgálata alapján határozható meg. Mivel e tények feltárása, illetve a következmények levonása különleges szakértelmet igényel, a maradványérték meghatározása akkor lehet pontos, ha azt igazságügyi gépjármű szakértő határozza meg.

A Kúria elvi határozata szerint a roncslicit során tett vételi ajánlatok a szakértő számára a piaci értékviszonyok tisztázása körében fontos adatként szolgálhatnak, de megfelelő szakértői ellenőrzés és értékelés nélkül, önmagukban a vételi ajánlatok alapján a maradványérték megalapozottan nem határozható meg.

Kérdés, hogy mit tehetünk, ha a biztosító mégis a fenti gyakorlatot alkalmazza, aminek az eredményével egyetérteni nem tudunk? Már peren kívül is meg lehet bízni igazságügyi gépjárműszakértőt a roncsérték meghatározására. Ezt az előlegezendő szakértői díjak miatt mégis csak akkor tudjuk javasolni, ha az így elérhető különbség javunkra jelentős lehet (például a roncs kevesebbet ér és a gépkocsi javítható). Amennyiben a szakértő igazolja, hogy a biztosító nem megfelelő roncsértéket állapított meg, és ez számunkra kedvező, a szakvélemény díja is kérhető a biztosítótól.