A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján öregségi teljes nyugdíjra főszabály szerint az jogosult, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. A szolgálati időt nem kell arányosan csökkenteni kizárólag azért, mert teljes munkaidő helyett részmunkaidőben történt a foglalkoztatás. Ennek a nyugdíj összegének kiszámítása kapcsán van jelentősége. Ennek értelmében, tehát ha valaki 20 éven át részmunkaidőben dolgozik, úgy azt 20 éves, öregségi nyugdíjra jogosító szolgálati időként kell figyelembe venni.
DE!
Fontos, hogy ezt alapjaiban változtatja meg, ha a munkavállaló a részmunkaidő tartama alatt a minimálbérnél kevesebb jövedelmet kap, ugyanis, ha a munkavállaló nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, akkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe.
A kulcs tehát, hogy ha a részmunkaidőben a jövedelem eléri a minimálbért, a szolgálati idő számítása kapcsán nincs helye arányosításnak. Azonban az már érinti a nyugdíjra való jogosultság megszerzésének konkrét időpontját, ha a részmunkaidőben szerzett jövedelem nem éri el a minimálbért. Ebben az esetben ugyanis a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Lényeges, hogy ha több részmunkaidős munkát is ellát egyszerre a munkavállaló, ezek a jövedelmek összeadódnak, így ha az együttes kereset eléri a minimálbért, az általános szabályok szerint nem szükséges arányosítani a szolgálati idő számítása során.
A nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik, tehát a nyugdíjszámítás kapcsán annak értelemszerűen van jelentősége, hogy az öregségi nyugdíjra jogosult a szolgálati idő során, akár teljes, akár részmunkaidőben mekkora jövedelemmel rendelkezett.