A büntetőjog alapkövének számító, a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény ismeri a rémhírterjesztés fogalmát. A világjárvány alatt – nagy sajtóérdeklődés mellett – pedig módosításra is került ezen törvényi tényállás. A jogalkotó reagálni kívánt arra a helyzetre, hogy egy világjárvány alatt egy álhír, vagy egy védekezést gátló rémhír akár emberéletekbe is kerülhet.

De mit is jelent pontosan a rémhírterjesztés?

A Btk. 337. § (1) bekezdése szerint rémhírterjesztést követ el, aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére.

Ezen szakasz alapján a rémhír egy olyan valótlan tény (vagy valós állítás oly módon elferdítve) amely alkalmas arra, hogy egy közveszély színhelyén az emberek nagyobb csoportjában zavart keltsen, nyugtalanságot ébresszen (magyarán pánikhelyzetet okozzon). Tehát nem csak valótlan állítás lehet rémhír, hanem lehet valós is. De mindenképp oly módon kell elferdíteni, hogy az eltávolodjon, szinte elszakadjon a valóságtól.

Ez a bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Így a hírt terjesztő célja, hogy a valótlanságot (vagy két valós tény közti valótlan összefüggését) oly módon tálalja, hogy az riadalmat keltsen. Szintén lényeges elem, hogy a rémhírnek a közveszéllyel összefüggésben kell állnia, és a közveszély színhelyén kell a terjesztést, mint cselekményt elkövetni. Szintén fontos, hogy a bűncselekményt csak nagy nyilvánosság előtt lehet elkövetni (akár személyesen, akár a sajtót, vagy közösségi oldalakat is felhasználva). Fontos kiemelni, hogy a rémhírnek nem kell elérni a terjesztő által kívánt hatást – tehát a zavart, pánikot, riadalmat – de magának az állításnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy ezt a hatást kiváltsa.

Egy példa

Egy lakott területre épp átterjedő erdőtűz helyszínén azt híresztelni, hogy újra kirobbant a második világháború, nem meríti ki a rémhíterjesztés fogalmát. Ugyanis nincs összefüggésben a közveszéllyel, és egyébként sem alkalmas arra, hogy az emberek nagy csoportjában ez félelmet keltsen. De azt híresztelni, hogy az összes tűzoltó meghalt a tűzben, és az erdő mellett lakóknak kell a tüzet megfékezni, már alkalmas lehet arra, hogy az egyébként is kilátástalan helyzetben lévő emberek teljes pánikba essenek, és akár életüket feleslegesen kockáztatva megkezdjék az oltást.

Rémhírterjesztés esetén nem arról van szó tehát, hogy valaki a véleményét fejti ki, hanem arról, hogy szándékosan olyan állításokat fogalmaz meg, amelyek akár emberek életét, egészségét, testi épségét veszélyeztethetik. És ezesetben az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jog kerül szembe a szólásszabadsággal. Az emberi élet és egészség védelme más bűncselekmények esetében is elsőbbséget élvez a szólásszabadsággal szemben pl. közösség elleni uszítás.

A fentieket figyelembe véve nézzük meg mivel egészítette ki a jogalkotó a rémhírterjesztést a világjárvány alatt tapasztalt magatartások alapján.

Btk. 337. § (2) bekezdése szerinti rémhírterjesztést követi el, aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa.

Tehát ezesetben nem egy helyszín, hanem egy alkotmányjogi állapot, ha tetszik egy időintervallum (különleges jogrend tartama alatt) alatt lehet elkövetni az első bekezdésben is meghatározott cselekményt (valótlan állítás, vagy a valóság elferdítése). Mindezt oly módon kell elkövetni, hogy az alkalmas legyen a védekezés meghiúsítására, vagy akadályozására. A bírói gyakorlat még nem dolgozta ki pontosan, hogy milyen magatartás alkalmas a védekezés akadályozására, vagy meghiúsítására. De mindenképp olyan állításra kell gondolni, amely miatt emberek egy csoportja kivonja magát a járványvédelmet szolgáló szabályok betartása alól, vagy ellenszegül a hatósági intézkedéseknek.

A fentiek esetében nem lehet a szólásszabadságra hivatkozni. Ugyanis egyszerűen nagyobb társadalmi érdek fűződik a védekezés sikeréhez, az emberek életének, egészségének védelméhez, mint az elkövető véleményének szabadságához.