Már a legelején szögezzük le: Nagyon résen kell lennünk, és gyorsan cselekedni kell, ha a postai szolgáltatótól egy fillért is látni akarunk.

Nézzük az első verziót. Megbízok egy fuvarost, hogy vigye el a csomagomat A-ból B-be. Szépen becsomagolom és rábízom a sofőrre a cuccost, ami aztán ripityára törve érkezik meg a címzetthez. Jó eséllyel ilyenkor a fuvarozó viseli a felelősséget. Igazából csak arra kell figyelnünk, hogy a küldeményt annak megfelelően csomagoljuk be, hogy mennyire törékeny, sérülékeny stb. Amennyiben a szállítmány törékeny, sérülékeny, jelöljük meg, hívjuk fel rá a fuvaros figyelmét. Ezen kívül, ha a csomagban veszélyes árú van, ugyanígy járjunk el, szóljunk jelöljünk. Tiszta sor. Ha ezeket elmulasztottuk, akkor lehet beszélni arról, hogy a mi felelősségünk is felmerül.

Ha tehát a szállítás közben kár keletkezik, az a fuvaros felelőssége, de a feladó felelős azért a kárért, amely a nem megfelelő vagy hiányzó csomagolásból, a küldeménnyel kapcsolatos adatok, információk és okmányok hiányából, hiányosságából vagy pontatlanságából származott.

Na de mi a helyzet a postai szolgáltatások esetében?

Ugye nem gondoljuk, hogy ez ennyire egyszerű a postával? Ugye nem? Hát nem is.

Először is, nem csak a posta lehet postai szolgáltató, hanem bizony vannak olyan, mindenki által ismert – és használt – futárcégek, akik postai szolgáltatónak minősülnek. Tehát mikor feladunk egy csomagot, érdemes lecsekkolni, hogy az adott cég tevékenysége a postatörvény hatálya alá tartozik-e. Mert, ha igen, akkor speciális szabályok vonatkoznak rá.

Először is, a postai szolgáltató felelősségére csak részben vonatkoznak a Ptk. szabályai, de a legfontosabb kérdésekben a Postatörvény speciális szabályai lépnek életbe. Például a postai küldemény megsemmisüléséből, részleges vagy teljes elvesztéséből, megsérüléséből, továbbá az időgarantált szolgáltatás késedelmes teljesítéséből, valamint az utánküldés-szolgáltatás nem szerződésszerű teljesítéséből eredő károk tekintetében.

A Ptk-hoz képest ránk nézve kifejezetten nehézséget okozhatnak az alábbi eltérések:

Rövidebb az elévülési idő,

ugyanis a felmerült követelések 6 hónap alatt elévülnek.

Jelentős eltérés a Ptk. kártérítési szabályaihoz képest az is, hogy a postai szolgáltató az elmaradt vagyoni előnyt nem téríti meg.

Ezen kívül a postai szolgáltató nem kötelezhető sérelemdíjra, valamint személyiségi jogsértésből eredő kár megtérítésére, továbbá nem érvényesíthetőek a személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól független szankciói sem.

Jó azért néha mégis felelős a posta, de még ilyenkor is vannak bőven kimentési okai.

Egyértelműen  felelős azért a kárért, amely a postai küldemény felvételétől annak kézbesítéséig vagy a feladó részére történt visszakézbesítéséig terjedő időben a postai küldemény megsemmisüléséből, teljes vagy részleges elvesztéséből vagy megsérüléséből keletkezett. Kivéve…. Nos itt is vannak érdekességek.

Nem felelős mégsem, ha a kárt a postai szolgáltató működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, a postai küldemény belső tulajdonsága vagy a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, illetve, a küldemény sérülését vagy megsemmisülését más postai küldemény okozta.

Vagyis minden rosszindulat nélkül, de gyakorlatilag a legritkább esetben következik be olyan kár, amire ne lehetne rásütni, hogy: „csomagoltad volna be jobban” – vagy: „bocsi egy másik csomag okozta”.

Egy dolog azért biztató. A postai szolgáltatónak kell bizonyítania a csomagolás hiányosságát, továbbá azt, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy a károsulton kívüli harmadik személy postai küldeménye okozta. De máris ott a következő nehézségünk, ugyanis ezzel szemben a feladó köteles bizonyítani, hogy a kár nem a postai küldemény belső tulajdonságának a következménye, és nem a csomagolás hiányossága miatt állt elő.

És akkor még mindig nem mindegy, hogy könyvelt postai küldeményről van-e szó, vagy kértünk-e értéknyilvánítás szolgáltatást. Ugyanis eleve, ha nem kértünk értéknyilvánítást szolgáltatást, akkor a kártérítési igényünk csomagonként 50.000,- Ft összegre korlátozódik.

És itt jön az egyik legfontosabb pont, a kárigény érvényesítése, és annak jogvesztő határideje.

A postai küldemény részleges elvesztését vagy megsérülését a küldemény kézbesítésekor vagy a küldemény visszakézbesítésekor a kézbesítési okiraton azonnal jelezni kell. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár.

Kézbesítési okirat hiányában vagy, ha a részleges elvesztés vagy a megsérülés a kézbesítéskor (visszakézbesítéskor) azonnal nem ismerhető fel, azt a kézbesítéstől számított három munkanapos jogvesztő határidőn belül kell a kézbesítést ellátó postai szolgáltatóhoz írásban bejelenteni vagy azt a szolgáltatónál írásban jegyzőkönyvbe vetetni. A bejelentéssel egyidejűleg a kártérítési igényt is jelezni lehet.

A jogosult az időgarantált postai küldemény késedelmes kézbesítése címén kártérítési igényét a postai szolgáltatóhoz a küldemény átvételétől számított tizenöt napos jogvesztő határidőn belül írásban jelentheti be.

A jogosult a postai küldemény elvesztése vagy megsemmisülése címén kártérítési igényét a küldemény feladásától számított tizenötödik naptól kezdődően 6 hónapos jogvesztő határidőn belül írásban jelentheti be a postai szolgáltatónak.

Bizony, bizony nem elég a rövidebb elévülési idő, a korlátozott kártértési felelősség, és a kimentési okok armadája, még a bejelentés határideje is rendkívül rövid, na meg jogvesztő is.

Tehát, ha a csomagunk megsemmisül, megrongálódik, vagy elvész, készülhetünk arra, hogy a postai szolgáltató jópár kibúvót is bepróbálhat, mielőtt elismerné a felelősségét. És ha nem vagyunk elég gyorsak, szemfülesek és határozottak, akkor sikerrel is fog járni.

A csomagfeladásból kizárt termékek köréről itt írtunk részletesebben.