Gyakorlatunkban több olyan eset is előfordult már, amikor az érintett utas számára a reptéren derült ki, hogy – önhibáján kívül – mégsem fog elutazni külföldre azzal a járattal, melyre a jegyét is megváltotta. A forgatókönyv általában ugyanaz: mély döbbenet, elmaradt tájékoztatás, hoppon maradt utas.

A légi utasok jogairól és a légitársaságok kötelezettségeiről a 261/2004 EK rendelet szól. Eszerint, akkor beszélhetünk visszautasított beszállásról, amikor az utas, időben, megfelelő okmányokkal stb. beszállásra jelentkezett és beszállását megalapozatlanul megtagadta a légitársaság.

A beszállás alapvetően akkor tagadható meg, ha azt az érintett egészségügyi állapota, vagy valamilyen biztonsági, védelmi ok, illetve a megfelelő utazási okmányok hiánya indokolja. Ezekben az esetekben általában az érintett utas semmilyen igényt nem támaszthat.

Ha a fenti okok nem állnak fenn, azonban mégis megtagadja a légitársaság a beszállást, akkor köteles lenne egy sorrendiséget is betartani. Sokszor túlfoglalás fordul elő egy-egy járaton. Így először a légitársaság köteles lenne nyilatkozatni valamennyi utast, arról, hogy kik azok, akik önkéntesen lemondanak a helyükről. Ha ebben a körben volna olyan utas, aki él ezzel a lehetőséggel, akkor így cserélhetnek egymással az érintettek. Ez persze nem életszerű helyzet, azonban mégis ezt az eljárási rendet kellene követnie a légitársaságnak, mi több nem ártana ezt bizonyítania is.

Ha már azonban a beszállást ezek után visszautasította a légitársaság, akkor ennek következményeit is viselni szükséges. Ebben az esetben az érintett segítségnyújtást, átfoglalást, kártalanítást is követelhet a légitársasággal szemben.

Itt jelentősége a Rendeletben meghatározott kártalanításnak van. Ugyanis a fizetendő kártalanítás akár 250-600 Euro összeget is kitehet, attól függően, hogy az érintett légi útvonal milyen hosszú.

Abban az esetben, ha valaki a fentiek szerint járt, célszerű az érintett légitársaság ügyfélszolgálatán panaszát benyújtani, a történteket jegyzőkönyveztetni, egyben ragaszkodni a segítségnyújtáshoz, átfoglaláshoz és a kártérítési igényhez. Ez utóbbi egy elbírálási folyamat eredménye lehet, melynek kifizetésére nem a helyszínen kerül sor.