Ügyfelünk a tárgyi káreseményt biztosítójához bejelentette. Kárfelvételi jegyzőkönyvet is készítettek. Majd kárigényének elbírálásakor értesült, hogy a biztosítási szolgáltatási összeg közel fele annak, amely a biztosítási szerződésekbe foglaltak szerint Ügyfelünknek járna. Ügyfelünk panaszt tett, amelyre ismételten ugyanazt a – kevés összegről rendelkező – negatív választ kapta.
Ügyfelünk nagyon csalódott volt, hiszen a lakásbiztosítást közel 8 éve fizette, és eddig egyszer történt lakásával összefüggő baleset.
Sajnos nagyon sokszor tapasztalható a biztosító fenti eljárása. Csőtörések esetén buzgó lelkesedéssel hivatkoznak arra, hogy csak a biztosítási eseménnyel bizonyíthatóan összefüggésbe hozható mennyiségek, károsodások térítésére van lehetőségük. Illetve, hogy a vízzel érintett falaknak, tárgyaknak kisebb felülete érintett csak – bizonyítottan – a tárgyi vízkárral, és erre fizetnek csak.
Itt jutott az eszünkbe, hogy az új lakásokban már olyan műanyag csővezetékek vannak, amelyek viselkedése anyaguk alapvető tulajdonságai, az un. viszkoelasztikus viselkedés miatt eltér a fém és beton csővezetékektől. A régebbi budapesti lakásokban lévő vízvezeték csövek – hasonlóan a tárgyi lakás esetéhez – még olyan régi típusú anyagból készültek, amelyekben lévő lerakódások több tíz éves és az anyag merevsége miatt a csövek a keletkezett víznyomás miatt több, egymástól messzebbi ponton is eltörhettek ugyanazon káreseménynél és folyhattak bele a falba. Ezek miatt a víz elfolyása nem határolható be egzakt módon azon kis területre, amelyre a biztosító méterben határt szabott. Tehát a kár felülete is nagyobb, így a biztosítási szolgáltatási összegnek is ehhez kell illeszkednie.
Az összegszerűség vitatása körében indokolásul ezt az érvelés egy felszólító levélben felhoztuk, a levélre pozitív válasz érkezett, plusz százezer forint megtérítés érkezett Ügyfelünk részére, amelyet elfogadott és hálásan megköszönt.