A szóban forgó esetben Ügyfelünk két gyermekes anyukaként a gyermekek gondozása céljából kivehető fizetés nélküli szabadságát töltötte, amikor is közel két évvel a munkaviszonya megszűnése után kapott egy fizetési felszólítást, hogy fizessen vissza a munkáltató részére nettó 96.717 Ft-ot. Ügyfelünk meglepődve a felszólításon megkereste Társaságunkat és jelezte, hogy ő alaptalannak tartja a követelést, mert nincs róla tudomása, hogy valóban több munkabért fizetett volna ki részére a munkáltató a munkaszerződésben szereplő összegnél. A munkajogi szabályok alapján, a munkáltatótól kapott valamennyi fizetési felszólítást annak kézhezvételétől számított 30 napon belül kell megtámadni a bíróságon. A felszólítás bíróság általi hatályon kívül helyezése érdekében peres eljárást indítottunk, amelyet a másodfokú bíróság előtt jogerősen megnyertünk. A bíróság egyetértett azon jogszabályi hivatkozásunkkal, miszerint a jogalap nélkül kifizetett munkabér hatvan napon túl akkor követelhető vissza, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. Tekintettel arra, hogy az eljárás során banki bizonylatokkal igazoltuk azt, hogy Ügyfelünk volt munkáltatója rendszertelen időközönként és változó összegű bért utalt Ügyfelünk részére, eltérő jogcímeken, így a bíróság megállapította, hogy nem volt elvárható tőle, hogy felismerje, hogy számára alaptalanul került több munkabér kifizetésre. Szerencsére győzött az igazság, és Ügyfelünknek nem kellett az említett összeget visszafizetnie volt munkáltatója részére.
Munkabér visszafizetése
Hazánkban sajnos gyakran előfordul, hogy a munkáltatók rendszertelenül, követhetetlen módon és összegben utalják át a munkavállalók részére a munkabért. Kérdésként merül fel, hogy mit tehetünk, ha egy ilyen esetben a munkáltató utólagosan követeli tőlünk az általa teljesített túlfizetést.