Munkaidő

A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, illetve a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama.

Mit tekintünk előkészítő és befejező tevékenységnek?

Röviden minden olyan feladatnak az ellátását, amelyet a munkavállaló szokás szerint, a munkaköréhez kapcsolódóan, rendszeresen, külön munkáltatói utasítás nélkül köteles elvégezni. Ebbe a kategóriába sorolható például az az időtartam, ami alatt a bolti eladó nyitás előtt átnézi a polcokat, bekapcsolja a pénztárgépet, ellenőrzi a váltó meglétét.

Ami nem minősül munkaidőnek

A fentiekkel szemben nem munkaidő a munkavégzés előtti, valamint utáni átöltözési idő, kivéve, ha olyan speciális védőruházat viselésére köteles a munkavállaló, melynek felvétele hosszabb időt vesz igénybe. Például bányász, tűzoltó munkakörben való munkavégzés esetén.

Szintén nem munkaidő a munkaközi szünet, vagyis az ebédidő, hacsak nem készenléti jellegű a munkakör vagy a felek ettől eltérően nem állapodnak meg.

Nem munkaidő továbbá a munkába járás és a hazautazás sem. Azaz a munkavállaló lakó vagy tartózkodási helyéről a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás időtartama. Viszont, ha nincs állandó vagy szokásos munkavégzési helye a munkavállalónak (például értékesítési pozícióban, vízszerelő munkakörben), úgy a munkáltató és a munkavállaló köthetnek olyan megállapodást, melyben kijelentik, a munkába járás és a hazautazás idején túl munkaidőnek tekintik az első és utolsó ügyfél közötti, mindennapos utazási időt is.