Megváltozott munkaképesség – Fogok-e még dolgozni?

Két fiatal nő dolgozik az irodában. Az egyikük kerekesszékben ül.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai a rokkantsági nyugdíj intézményét váltották fel. A jogszabály legfőbb célkitűzése az lett, hogy az érintett munkavállalókat visszavezesse a munkaerőpiacra, és az ellátások két nagy csoportját határozta meg: a rehabilitációs ellátást és a rokkantsági ellátást.

A két juttatásra való jogosultság feltételei részben azonosak: az egészségkárosodásnak el kell érnie a 40%-ot (ez orvosi szakkérdés), emellett az igénylőnek meghatározott biztosítási előzménnyel is szükséges rendelkeznie, más pénzellátásban ugyanakkor nem részesülhet. Az ellátások összegszerűsége a mindenkor kötelező legkisebb munkabér alapján, az egészségkárosodás mértékének figyelembevételével határozható meg.

Amennyiben az egészségi állapot 1-30% közötti és az igénylő rehabilitációja nem javasolt, a megváltozott munkaképességű személy rokkantsági ellátást igényelhet. Amennyiben rehabilitációval vagy tartós rehabilitációval helyreállítható ugyan a foglalkoztathatóság, azonban az öregségi nyugdíjkorhatárt az igénylő legfeljebb öt éven belül betölti, részére ugyancsak rokkantsági ellátást kell megállapítani.

A rehabilitációs ellátás vezérelve ezzel szemben a foglalkoztatás-központú rehabilitáció, így az ellátás tartama is maximalizált, három évnél tovább nem folyósítható. Tekintettel arra, hogy ilyen ellátást az kap, akinek egészségi állapota 31-60% között mozog, és komplex minősítés alapján rehabilitálható, nem kizárt az sem, hogy az igénylő kereső tevékenységet folytasson, ebből eredő jövedelme azonban három egymást követő hónapon át nem haladhatja meg a minimálbér (2019. évben bruttó 149.000,- Ft) 150%-át.

Az ellátások nem összetévesztendők a baleseti járadékkal és baleseti táppénzzel, melyek üzemi baleset esetén járnak a biztosított személyeknek!