Tételezzük fel, hogy valamilyen rendszeres terápián veszünk részt egy olyan szakember közreműködésével, aki magánpraxis keretében folytatja tevékenységét, és biztató referenciákkal rendelkezik. Az egyes kezelésekért alkalmanként előre meghatározott összeget fizetünk a felelős személynek, azonban az eredménnyel elégedetlenek vagyunk. Miként juttathatjuk kifejezésre ezzel kapcsolatos álláspontunkat anélkül, hogy a kezelőorvos becsületét, jó hírnevét megsértenénk?
A hatályos jogszabályok szerint a becsület megsértése olyan kijelentéssel valósítható meg, amely helytelen társadalmi megítélést eredményezhet, és kifejezésmódjában indokolatlanul bántó. Erre tekintettel nincs akadálya tehát akár szóban, akár írásban hangot adni egy adott szolgáltatással kapcsolatos elégedetlenségünknek. Indokolatlanul bántó és hátrányos megítélésre alkalmas lehet azonban, ha véleményünkkel azt sugalljuk például a fenti esettel összefüggésben, hogy a szakismeretekkel és diplomával nem rendelkező kezelőorvos egyetlen célja hiszékeny pácienseinek meggyőzése a kúra nélkülözhetetlenségéről, így csikarva ki belőlük minden anyagi forrásukat a teljes pénzügyi ellehetetlenítésig. Nem sérelmes ugyanakkor kijelenteni azt, hogy tapasztalatunk szerint valamely szolgáltatás hanyag vagy nem megfelelő minőségű, esetleg az adott terápia számunkra hatástalan.
Lényeges, hogy noha a hatályos jogban nevesített személyiségi jogok nagy része az embert illeti meg, bizonyos korlátozott körben a jogi személyek, így gazdasági társaságok, cégek is hivatkozhatnak azok megsértésére, a jó hírnév sérelme pedig kifejezetten ebbe a körbe tartozik. Abban az esetben tehát, ha valamilyen cégtől vagy általa fenntartott egységtől veszünk igénybe szolgáltatást – például étteremben, szállodában vendégeskedünk – és elégedetlenségünket fejezzük ki azzal kapcsolatban, fontos odafigyelnünk szóhasználatunkra és arra, hogy az indokolatlanul sérelmes kifejezésektől tartózkodjunk.
Megjegyzendő, hogy a közéleti szereplőknek többet kell eltűrniük a rovásukra elhangzott negatív értékítéletek vonatkozásában, hiszen a szakmai tevékenységükkel kapcsolatos bírálatok részei a közügyek szabad megvitatásának. Ez a megengedőbb szabályozás ugyanakkor nem eredményezheti a közéleti szereplők emberi méltóságának teljes semmibevételét.