A gyakorlatban igen nagy a bizonytalanság abban, hogy ki felel ezekért a károkért – nem kis mértékben a kötelező biztosítók tisztességtelen magatartásának köszönhetően.

Mindenekelőtt szögezzük le: a jármű kereke alól felpattanó kő által, vagy másik járműről (például teherautóról) az autónkra eső rakomány – kövek, szén, stb. – miatt előállt kárért minden esetben felel a jármű üzembentartója! Ennek az az oka, hogy a gépjármű fokozott veszéllyel járó „üzem” és mint ilyenre az átlagosnál szigorúbb szabályok vonatkoznak. Ebben a tekintetben a felelősség nem feltétlenül a felróhatóságon alapul, hanem törvényen. Ezeket a károkat ugyanis – jogi szakzsargonnal élve – az adott jármű működése közben előforduló rendellenesség okozza és ez az, ami megteremti a kártérítési felelősséget. Márpedig, ha az üzembentartó valamiért felel, akkor ugyanazért kötelező biztosítójának is helyt kell állnia!

Ennek ellenére a magyar biztosítók minden esetben úgy tesznek, mintha a fenti törvényi szabállyal nem lennének tisztában. Ez érthető, hiszen az a stratégiájuk, hogy minél több kárigényt elutasítsanak, mivel így a károsultaknak csak töredéke harcolja ki a jogos kártérítést. Az ebből eredő többletköltségek pedig a ki nem fizetett károkhoz képest elhanyagolhatók. Olyannyira elterjedtek a kőfelverődéses károkkal és hasonló esetekkel kapcsolatos közkeletű tévedések, hogy gyakran már a rendőrök, kárszakértők is lebeszélik a károsultat arról, hogy igényével megkeresse a károkozó biztosítóját. Ez a szabályok totális félreértése.

Ezeknek az ügyeknek a sikerre vitele kizárólag azon múlik, hogy a károsult megfelelően tudja-e bizonyítani a kár bekövetkezésének olyan lényeges körülményeit, mint a károkozás pontos helye, időpontja és az érintett járművek adatai. Hiába sérül meg ugyanis a szélvédő az előttünk haladó böhöm jármű kereke alól felrepülő kavicstól, ha sem a jármű rendszámát nem tudjuk megadni, sem a helyszínt nem tudjuk biztosan behatárolni. Ez persze menet közben elég nehéz, de ebben segíthet a minőségi képet készítő fedélzeti kamera, illetve a járműben ülő tanú. Kellő lélekjelenléttel fel kell jegyezni a rendszámot, esetleg (a KRESZT betartva) meg kell próbálnunk jelezni a másik járműnek, hogy álljon meg baleseti bejelentő lap kitöltéséhez.

Ha a rendszám és helyszín rendelkezésünkre áll, illetve, ha tanúval, vagy felvétellel bizonyítani tudjuk az eseményeket, akkor legyünk kitartóak és ne fogadjuk el az első körös elutasítást. Ha kell, vigyük perre az igényt, mert ezen perek sikermutatója rendkívül magas. Csak ez sajnos kevéssé köztudomású.