A 2012. évi I. Munka Törvénykönyve 102. § (1) bekezdése előírja, hogy mely napok minősülnek munkaszüneti napnak. Ezek között rögzíti a január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26-ai napokat.

Munkaszüneti napra rendes munkaidő az alábbi esetekben osztható be:

• a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben
• az idényjelleggel foglalkoztatott munkavállalók számára
• a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállaló számára
• társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, valamint
• a külföldön történő munkavégzés során.

Rendeletetése folytán a munkaszüneti napon is működőnek két esetben minősül a munkáltató:

– ha a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján,

– vagy baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.

A felsorolt feltételek alapján a teljesség igénye nélkül példaként említjük az éttermek dolgozóit, a tűzoltókat, a katasztrófavédelem alkalmazottait, rendőröket, biztonsági őröket és számos hasonlóan fontos munkakörben foglalkoztatott társunkat.

A törvény 90. § c) pontja alapján idényjellegűnek minősül a munkakör akkor, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik. Ilyen például téli kabát gyártása abban az esetben, ha a munkáltató gyártási profiljában főszabályként ez nem szerepel.

A jogszabály 90. § a) pontja szerint a munkáltató tevékenysége akkor tekinthető megszakítás nélkülinek, ha a tevékenység

– társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul, vagy

– gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható, mert túl költséges leállítani a termelést. Ez utóbbira tipikus példa a gyári üzemek működtetése.

Ezeknél a munkaköröknél alapvetően az a fontos, hogy társadalmi szükségletet elégítenek ki, mint például a tömegközlekedés, vagy az egészségügy dolgozói.

Végül az utolsó két eset, amikor a munkavállaló munkaszüneti napon történő munkavégzésre kötelezhető, a külföldre történő szolgáltatásnyújtás, valamint a külföldi munkavégzés. Ezekre példaként hozhatjuk a szállítmányozási cégek alkalmazottait, valamint azon munkavállalókat, akiket a magyar munkáltatójuk külföldi munkavégzésre kötelezett munkájuk jellegéből adódóan.

A munkaszüneti napon történő munkavégzés esetére a munkavállalót száz százalékos bérpótlék illeti meg. Fontos ugyan a bérpótlék, de teljes mértékben ez sem kárpótolja a családtól való távollétet, ezért e cikken keresztül is köszönjük valamennyi érintett kitartó és odaadó munkavégzését.