Mi volt nagyon régen?

Már a római jogban is rendelkeztek a házastárs örökléséről, tehát évezredes hagyománya van annak, hogy az elhunyt után a házastárs is örököljön valamit.  Bár tegyük hozzá, hogy a történelem során sokáig nagyon nem volt mindegy, hogy a férj vagy a feleség távozott idő előtt. Ugyanis, ha a családfő távozott, akkor a feleség sok esetben csak a hagyaték egyes részei fölötti rendelkezési jogot örökölte. Ennek célja nem a tulajdonjog átszállása, hanem legfeljebb a nő létfenntartásának biztosítása volt. A római jogban sem volt tehát mindegy, hogy a „pater familias” halálozott el, vagy a felesége, de a magyar jogrendszer is hosszú fejlődésen ment keresztül, mire eljutott a mai szabályozásig.

Az ősi magyar jogban a feleségnek gyakorlatilag kötelező volt ismét férjhez menni a férj családjának legidősebb férfi tagjához, különben nem maradt volna semmije. Ezzel szakított a középkori öröklési rend, amely már ismerte az özvegyi jog fogalmát, és nem kötelezte a nőket újabb házasság megkötésére. De ez nem jelenti azt, hogy a feleség ezesetben tulajdont szerzett volna a birtokok, a kincstár, a falvak, marhák, szolgák fölött. Ugyanis a vagyon rendszerint a fiúgyermekekre szállt, akik tovább vezették a gazdaságot, igazgatták a családi vagyont. A feleség tehát a túlélése érdekében használhatta az örökséget, de nem vált tulajdonossá. Még akkor sem, ha nem születtek fiú gyermekeik, mert ezesetben a férj családjának tulajdonába szállt vissza a vagyon. Ha a nő újra házasságot kötött, akkor a volt férjének javai fölötti rendelkezési jogot elvesztette. Ha nem volt rokonság, akkor az uralkodóra szállt a vagyon, de semmiképp sem a feleségre… ma már azért ezenen csak csodálkozni tudunk.

Régi Ptk. szerinti szabályozás:

Ezt az anakronisztikus rendszert biztos már vagy száz éve felszámolták ugye? Hát nem teljesen… Az idővel kikopott a jogrendszerből, hogy a nők és férfiak tulajdonszerzése eltért egymásról, de a házastársak öröklése sokáig elsősorban a haszonélvezeti jog szintjén rekedt. Még az előző Ptk. (1959. évi IV. törvény) is úgy rendelkezett, hogy a házastársat (vagy bejegyzett élettársat) haszonélvezeti jog illeti meg mindazon vagyontárgyakon, amelyeket nem ő örököl. Márpedig a törvényes öröklés rendje szerint házastárs csak akkor örökölt, ha nem volt leszármazó (gyermek, unoka). Ha ugyanis voltak gyermekek, akkor mindent a gyermekek örököltek, a házastárs haszonélvezeti jogot szerzett. Ha nem voltak leszármazók, akkor viszont a házastárs következett.

Miért volt ez a szabályozás túlságosan régimódi? Mi indokolta a változást?

A jogalkotó felismerte, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben nem elég az özvegynek haszonélvezetet szerezni.

Sokan bérelt ingatlanban élnek, és csak ingóságaik vannak, amelyeket az özvegy a megélhetése érdekében eladhatna, de haszonélvezőként ezt nem teheti meg. (pl. egy értékes gépjármű vagy ékszer)

Az ingatlanban található ingóságok (bútorok, elektronikai eszközök) manapság már nem olyan tartósak, korántsem biztos, hogy kitartanak az özvegy élete végéig. Tehát már nem olyan életre szóló dolog egy ingóság használati jogát megörökölni.

Az is probléma lehet, hogy ha egy nagy családi háznak pusztán a haszonélvezeti joga marad az özvegyre. Hiszen nem praktikus ekkora házat egyedül használnia a mindennapokban, de nem tudja eladni, mert a gyermekei tulajdonában van. Haszonélvezeti jogának megváltásáért jó eséllyel nem kapna annyi pénzt, amennyiből egy kisebb ingatlant vehet magának.

Egy kis lakás esetében sem biztos, hogy praktikus csak haszonélvezetet örökölni manapság. Ugyanis a legtöbb ember (pláne egy városi lakásban) ma már nem tud magának semmit termelni a megélhetéshez. Ezért a haszonélvezet régen sokkal értékesebb és megélhetőbb jog volt, mint manapság.

Mi változott? Hogy szól a mai hatályos szabályozás?

Az új Ptk. (2013. évi V. törvény) a házastárs kapcsán már egy vegyes rendszert vezet be. Örököl a házastárs haszonélvezetet, és tulajdoni hányadot is.

A Ptk. kimondja, hogy: Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon.  De emellett megilleti egy gyermekrész a hagyaték többi részéből.

Példa: Ez azt jelenti, hogy ha van két gyermek és egy házastárs, akkor a két gyermek fele-fele arányban örökli a szülői házat, ami a házastárs haszonélvezeti jogával terhelten kerül a tulajdonukba. De a többi vagyont (autó, nyaraló, cég, egyéb) közösen egyharmad-egyharmad arányban örökli a két gyermek és a házastárs.

De ha ez nem felelne meg az örökösöknek, van más mód is. Hiszen minden élethelyzet más és más. Tehát a törvény kimondja, hogy osztályos egyezség keretében megállapodhatnak az örökösök, hogy a házastárs nem örököl gyermekrészt, de a teljes örökségre haszonélvezeti jogot kap.

Szintén örököl a házastárs akkor, ha nem voltak gyermekek.

Ezesetben két esetet kell elkülönítenünk:

Ha még élnek az örökhagyó szülei, akkor velük is számolni kell. Ezesetben az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat. Minden más vagyonnak a felét kapja. A másik felét pedig a szülők öröklik egyenlő arányban.

Példa: Ha az egyik házastárs fiatalon meghal, és még mindkét szülője él, így alakul az öröklés: házastársa örökli a közös lakás ás a felszerelés tulajdonjogát. A nyaraló, kocsi stb. felét örökli még a házastárs. A másik felé a két szülő örökli fele-fele arányban. Tehát a nyaralót, kocsit, céget a házastárs egyketted, míg a két szülő egynegyed-egynegyed arányban örökli meg.

Ha nincsenek gyerekek, sem pedig az örökhagyó szülei nem élnek már, akkor egyszerűbb a helyzet, mindent a házastárs örököl.

Nade mi van akkor, ha a házastársak épp válófélben voltak?

Erre is van megoldás a törvényben. Nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak között életközösség nem állott fenn. De van egy plusz feltétel is: ha az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Mindkét feltételnek teljesülnie kell. Csak azért, mert külön éltek, még nem esik ki a házastárs az örökségből. De ha nyilvánvaló, hogy az életközösség helyreállítására nem volt esély, akkor nem örököl a házastárs.

Ezt akkor fogják vizsgálni, ha valaki erre a körülményre hivatkozik. Jóeséllyel peres eljárásban kerül majd szóba, és a bíró az eset összes körülményeit vizsgálni fogja. Tehát ha csak összevesztek és a férj elment egy szállodába lakni, akkor nem fogják megállapítani, hogy esély sem volt az életközösség helyreállítására. Ezért örökölhetnek egymás után a házastársak.

De ha a feleség rajtakapta a férjét három szupermodellel a hálószobában és külön is költöztek, akkor nagy eséllyel nem fognak örökölni egymás után, amennyiben még a válás előtt eltávozna az egyik házastárs. Ilyen életmód mellett a férjre fogadnék…

Egyértelmű a helyzet akkor, ha a válóper már folyamatban van, ha mindkét fél külön lakást vett vagy bérelt, vagy akár egyikük tartós párkapcsolatot tart fenn mással.

A házastárs kiesésére, tehát erre a körülményre az hivatkozhat, aki a kiesés folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.