Harmadik személy hozzájárulása?

Amennyiben saját tulajdonú családi házban élünk, ez a kérdés fel sem merül. Bérelt ingatlan esetén ugyanakkor elengedhetetlen a bérbeadó hozzájárulása ahhoz, hogy a kutya (vagy más házikedvenc) örökbefogadására sor kerülhessen. Több menhely például írásos nyilatkozatot kér az albérletben lakóktól, de egyes alapítványok kizárólag saját tulajdonú ingatlanban élőknek adnak örökbe háziállatot.

Társasházak esetén figyelembe kell vennünk a szervezeti-működési szabályzat és a házirend előírásait is. A külön tulajdonú ingatlanokban történő állattartást ugyan ezek a szabályok sem tilthatják meg, de előírhatják, hogy a közös tulajdonú részeken kizárólag pórázon, szájkosárral vezethetők az ebek, és az állattartónak kell gondoskodnia arról is, hogy mások nyugalmát az állat ne zavarja. Amennyiben az otthoni munkavégzés időszakában sok időt töltünk az új családtaggal, a munkahelyünkre történő visszatérés miatti egyedüllét váratlanul éri majd, aminek vélhetően hangos nyüszítéssel vagy ugatással ad hangot – ezzel pedig akár birtokvédelmi eljárást is kockáztat a gazdi.

Piszkos anyagiak

Noha egy kölyökkutya sok örömöt hoz a családba, nem feledkezhetünk meg arról, hogy komoly költségekkel is jár: meg kell kapnia a kötelező oltásokat és állatorvosnak kell ellátnia chippel – hogy csak a legszükségesebbeket említsük. A felszerelés költségeivel is számolni szükséges, hiszen számos közterületen póráz nélkül nem sétáltatható kutya, tömegközlekedési eszközön pedig szájkosarat is viselnie kell.

Ezen túlmenően a leggondosabb nevelés mellett is előfordulhat, hogy a kutya valamilyen anyagi kárt okoz: ez esetben a jogi és anyagi felelősség az állattartót terheli. Ma már léteznek olyan biztosítási konstrukciók, melyek ilyen esetekre fedezetet nyújtanak, sőt, olyanok is, melyek az állatorvosi költségek viselését célozzák.

A felelős állattartás nem csak néhány hétre szól!

A jelenlegi korlátozások is enyhülnek és véget érnek egyszer, még ha egyelőre nem is tudjuk, mikor. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a kutya ne igényelné továbbra is a folyamatos gondozást, foglalkozást. Ennek hiányában elvadul, ami azt eredményezheti, hogy emberekre vagy más állatokra támad – amennyiben ezzel kapcsolatban az érintettek jelzéssel élnek a járási állat-egészségügyi hatóság felé, a kutyát és a gazdát is szankciókkal sújthatják.

A napi teendők sűrűsödése, a megváltozott élethelyzetek sokszor sajnos azt eredményezik, hogy időhiány miatt a kutya ismét menhelyre kerül, rosszabb esetben az utcára teszik. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt a magatartást nem csupán erkölcsi és társadalmi oldalról övezi negatív értékítélet, de a büntetőjog is szankcionálja. A törvényi tényállás értelmében, aki gerinces állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, az állatkínzás vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető!