Az egyszerűsített foglalkoztatás, valamint az alkalmi munkavégzés legfontosabb szabályai

A Munka Törvénykönyve (továbbiakban: Mt.) rögzíti, hogy a törvényben meghatározott munkáltató és munkavállaló egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkajogviszonyt létesíthetnek. Ennek megfelelően ezeket a jogviszonyokat, illetve munkáltatókat és munkavállalókat törvény határozza meg.

Nagyon fontos, hogy érvénytelen az egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaszerződés, ha annak megkötése időpontjában a felek között munkajogviszony áll fenn.

Ehhez kapcsolódik az Mt. 201. § (2) bekezdése, amelynek értelmében a felek a munkaszerződést egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkajogviszony létrehozása érdekében nem módosíthatják. Ezek a rendelkezések garanciális jelentőségűek, mert ezek a foglalkoztatási formák a gyakorlatban sokszor feszegetik a törvényesség határait.

A munkajogviszony az általános szabályok szerint írásba foglalt munkaszerződéssel jöhet létre, amely szerződés alapján a felek közötti jogviszony a szerződéskötést követő napon keletkezik.

Az egyszerűsítés egyik alapvető eleme az, hogy a felek munkaszerződést törvényben meghatározott minta-munkaszerződés felhasználásával is köthetnek. Az egyszerűsített, illetve az alkalmi foglalkoztatásra irányuló munkajogviszony keletkezésének hatályossági feltétele a munkáltató bejelentési kötelezettségének teljesítése.  A munkáltató köteles ugyanis az illetékes elsőfokú állami adóhatóságnak a munkavégzés megkezdése előtt bejelenteni az egyszerűsített foglalkoztatás kapcsán a törvény által meghatározott adatokat. A bejelentési kötelezettségételektronikus azonosítását követő elektronikus kapcsolattartás útján, vagyországos telefonos ügyfélszolgálaton keresztül telefonon egyaránt teljesítheti.

A jogalkotó az egyszerűsített és az alkalmi foglalkoztatás munkajogi szabályait az ún. atipikus jogviszonyok között szabályozza, míg az ilyen formában való foglalkoztatás részletszabályait, azaz az alkalmazás lehetőségének meghatározását, az érintett gazdasági ágazatokat, a kapcsolódó közterhek viselésének szabályait stb., továbbra is külön törvényi szabályozásra hagyja. Ez a törvény az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény, mely előírja, hogy egyszerűsített foglalkoztatás mezőgazdasági, továbbá turisztikai idénymunkára vagyalkalmi munkára létesíthető.  Az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített munkaviszonyban egy naptári napon legfeljebb foglalkoztatott munkavállalók létszáma – a munkáltatónak a tárgyév első, illetve hetedik hónapját megelőző hat havi, ha a munkáltató ennél rövidebb ideje működik, működésének egész hónapjaira eső átlagos statisztikai létszámát alapul véve – nem haladhatja meg

a) az Mt. hatálya alá tartozó főállású személyt nem foglalkoztató munkáltató esetén az egy főt,

b) egy főtől öt főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a két főt,

c) hattól húsz főig terjedő munkavállaló foglalkoztatása esetén a négy főt,

d) húsznál több munkavállaló foglalkoztatása esetén a munkavállalói létszám húsz százalékát.

Fontos előírás, hogy amennyiben a munkáltató és a munkavállalóidénymunkára, vagyidénymunkára és alkalmi munkára létesít egymással több ízben munkaviszonyt, akkor ezen munkaviszonyok együttes időtartama a naptári évben a százhúsz napot nem haladhatja meg.

Alkalmi munkának azt a munkavégzést nevezzük, amely a munkáltató és a munkavállaló közöttösszesen legfeljebb öt egymást követő naptári napig, ésegy naptári hónapon belül összesen legfeljebb tizenöt naptári napig, ésegy naptári éven belül összesen legfeljebb kilencven naptári napig létesített és határozott időre szól.

Az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszony alapján alapbérként, illetve teljesítménybérként – a meghatározott feltételeknek megfelelően – legalább a kötelező legkisebb munkabér 85%-a, garantált bérminimum esetén 87%-a jár, azzal a kikötéssel, hogy a filmipari statiszta alkalmi munkából származó napi nettó jövedelme nem haladhatja meg a 12 000 forintot. Egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott munkavállaló esetében a munkáltató által fizetendő közteher mértéke a mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 500 forint, alkalmi munka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 1000 forint. A filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglakoztatása esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 3000 forint.

Lényeges rendelkezés, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevételből a természetes személynek nem kell jövedelmet megállapítania és bevallást benyújtania, feltéve hogy az egyszerűsített foglalkoztatásból származó bevétele nem haladja meg az egyszerűsített foglalkoztatás naptári napjainak száma és az adóév első napján hatályos kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) vagy ha részére alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a garantált bérminimum 87 százaléka jár, a garantált bérminimum napibérként meghatározott összege 130 százalékának szorzatát (ez az ún. mentesített keretösszeg).

Az Mt.  203. § (1) bekezdése tartalmazza azon szabályok felsorolását, melyek alkalmazását a törvény kizárja az egyszerűsített, illetve az alkalmi foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban. Az egyszerűsítés az adott jogviszonyban éppen e szabályok mellőzésével valósul meg.  A munkaviszonyra vonatkozó általános szabályokhoz képest jelentős eltérés az is, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásra létesített munkaviszony megszűnésekor a törvény által a munkaviszony megszűnése esetére meghatározott igazolásokat nem kell kiadni, továbbá a napi munkaidő – munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is – beosztható egyenlőtlenül.