A Büntető Törvénykönyv (továbbiakban: Btk.) igen egyszerűen, azonban egyértelműen fogalmaz a tényállást illetően, amikor így rendelkezik: „ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el”.

A jelen megfogalmazásból látszik, hogy a cserbenhagyás vétségét kizárólag közlekedési baleset esetében, az abban részes gépjárművezető követheti el. A bírói gyakorlat alapján az elkövető nemcsak az a sofőr lehet, aki a balesetért felelőssé tehető, hanem az a gépjárművezető is elkövetheti, aki károsultja a balesetnek. Felmerül a kérdés, hogy a helyszínt elhagyó gépjármű utasa, vajon felelősségre vonható-e cserbenhagyás vétségével vagy sem? A válasz egyértelműen nem, azonban a felbújtás kérdése ekkor is szóba jöhet. Így amennyiben az utas unszolására távozik a helyszínről a sofőr, akkor ebben a relációban az utas felbújtó lehet, amit a törvény szintén büntetni rendel.

A cserbenhagyást kizárólag szándékosan lehetséges elkövetni, ez azt jelenti, hogy a gépjárművezetője tudatában van annak, hogy baleset részese volt, és szándékosan elhajtott a helyszínről. A bűncselekményt egyébként kétféle magatartással lehet elkövetni, egyrészről azzal, hogy a járművezető a baleset helyszínén nem állt meg, másrészről pedig, azzal, hogy bár megáll a baleset helyszínén, azonban nem nézi meg azt, hogy történt-e személyi sérülés, rendben van-e mindenki, aki a baleset részese volt?

Igazából itt jöhet szóba a segítségnyújtás elmulasztása is. A segítségnyújtás elmulasztásának büntetőjogi tényállását ugyanis az a személy nem követheti el, aki egyébként a közlekedési baleset részese volt, és megállt a helyszínen, viszont nem szállt ki az autójából, és meg sem nézte azt, hogy megsérült-e valaki. Ez a személy cserbenhagyásért vonható felelősségre. Azonban az a járókelő, aki a balesetet végignézte és közvetlenül utána a helyszínre szalad, és a tőle egyébként elvárható segítséget nem adja meg a sérültek részére, akkor ő felelősséggel tartozhat ezért. Nyilvánvaló, hogyha a járókelő sosem tanult újraélesztést, akkor nem is várható el tőle az, hogy azonnali szívmasszást alkalmazzon. Az viszont már elvárható mind a nem sérült gépjárművezetőtől, mind pedig a járókelőtől, hogy a mentőket, tűzoltókat, vagy a rendőrséget a helyszínre hívja, ezzel nyújtva a személyi sérültek számára a segítséget. A fenti példa útján tehát érzékelhető az, hogy az érintettnek a tőle elvárható segítséget kell nyújtania. Ezt tovább gondolva attól a személytől, aki a baleset során maga is személyi sérülést szenvedett nem feltétlenül várható el a segítségnyújtás.

Meg kell még említeni, hogy egy cserbenhagyás milyen polgári jogi nehézségeket okoz a károsultnak. Ebben az esetben ugyanis a kárrendezés igen nehézkessé és bonyolulttá válik, mivel, amennyiben a másik felet a rendőrség nem találja meg, nem azonosítja be, úgy a károsult az igényét az ellenérdekű fél felelősségbiztosítójával szemben sem fogja tudni érvényesíteni.