Az évforduló dátumának téves számon tartása, vagy csak eltévesztése annak ellenére állandó – bár csökkenő mértékű probléma a kötelezős piacon, – hogy ma már alkuszok, vagy maga a biztosító is fejlett emlékeztető rendszerrel igyekszik a mulasztást, vagy tévedést kiküszöbölni. Az ellen sajnos nincs jogi orvosság, ha akár mi magunk, vagy a közreműködésre felkért biztosításközvetítő (az általunk adott információ alapján) rossz dátumot jelöl meg a biztosítási ajánlaton. Probléma lehet már az élő szerződés felmondásával is, hiszen egy rossz évfordulós adat azt eredményezheti, hogy meg sem szűnik a fennálló szerződés, ami pedig minimum feltétele lenne az újabb megkötésének.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a felelősség akkor is elsősorban az üzembentartóé, ha a biztosítási jog ismeri a biztosításközvetítői műhibát. Ez ugyanis csak akkor alkalmazható, ha egyébként a szerződő határidőben járt el és pontos adatokat szolgáltatott. Ha biztosítót váltottunk és az évforduló után legkésőbb 3-4 héten belül nem kaptuk meg az új kötvényt (igazolást), akkor semmi esetre sem dőljünk hátra, hanem proaktívan keressük fel akár a biztosítót, akár a közvetítőt és ellenőrizzük, minden rendben van-e. Nem elég azonban az új biztosítót megkeresni, a régit is érdemes felhívni. Nem egy vitás esetben derült ki, hogy az illető még mindig állományban van régi biztosítójánál és várják is tőle a díjat. Ha tehát korábbi biztosítónktól díjbekérőt kapunk, akkor biztosra vehetjük, hogy valami nem stimmel. Sokan elkövetik azt a hibát ilyenkor, hogy nem fizetik be az előírt díjat. Mire tisztázódik az ügy, a régi szerződést díjnemfizetéssel törlik, az új pedig létre sem jött. Ha pedig még kárt is okozunk ebben az időszakban, akkor a legkevésbé talán a Mabisz-díj (fedezetlenségi díj) miatt fog fájni a fejünk, pedig rendszerint ez sem kis összeg!

Ha egy biztosítónál elértünk egy kedvező árszintet, érdemes átgondolni, hogy pár száz vagy egy-két ezer forintért megéri-e váltani, vagy inkább a kockázatokon spórolunk.