Az munkabaleset jelentősége

A földön lévő deszkából kiálló szögbe lép egy munkás ember.

A munkavállalók jelentős részének nem világos a munka (üzemi) baleset, az úti baleset és a hétköznapi baleset között fennálló különbség, legalábbis munkajogi szempontból. 

Pedig ezeknek a fogalmaknak az ismerete és használata nem öncélú tudás, nagyon is húsbavágó kérdéssé válhat a munkaviszony fennállása alatt. Ebben a cikkben az üzemi baleset fogalmát, elismertetésének szabályait és legfontosabb hatásait mutatjuk be.

Mindenekelőtt a baleset fogalmát a munkavédelmi törvény akként határozza meg, hogy az  az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. Ehhez képest a munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül. A munkavégzéssel összefüggő tevékenységnek kell tekinteni egyebek között a munkához szükséges közlekedést, anyagvételezést, tisztálkodást, de nem tartozik ide a lakóhelyről a munkavégzés helyére történő közlekedés során bekövetkező baleset, hacsak nem a munkáltató által biztosított járművel történik. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a megemelés, megroppanás, megrándulás nem minősül balesetnek akkor, ha az a dolgozó belső, alkati adottságának a következménye. Ha a sérülés külső hatás hiánya miatt nem minősül balesetnek, úgy az munkabaleset, tb. szempontból pedig üzemi baleset sem lehet. 

A munkabalesettel sok tekintetben egy körbe sorolható a foglalkozási megbetegedés, amely a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkező heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás.

A dolgozónak a baleset vagy megbetegedés tényét okvetlenül jeleznie kell a munkáltatójának, ennek alapján a munkáltatónak a baleset körülményeit ki kell vizsgálnia, a vizsgálat eredményét pedig köteles úgynevezett üzemi baleseti jegyzőkönyv nyomtatványon rögzíteni. Az üzemi baleset tehát első körben még csak „gyanú”, azt egy erre szolgáló formanyomtatványon kell dokumentálni. A munkáltató nem tagadhatja meg a dokumentálást, akkor sem, ha nem ért egyet a baleset üzemi jellegével. A foglalkoztató a kérelem, illetve a dolgozó által leadott okmányok átvételét hitelt érdemlően (pl. átvételi elismervény adásával) köteles igazolni. Nem a munkáltató, és nem a munkavállaló dönti el, hogy milyen jellegű a bejelentett baleset. Az egészségbiztosító fog határozatban dönteni arról, hogy a balesetet úti-, üzemi balesetnek elismeri-e vagy sem. Az egyes keresőképtelenségi formáknak más-más kódja van: 1-es kódja van az üzemi balesetnek, 2-es a foglalkozási megbetegedésnek és 3-as a közúti balesetnek. Érdemes tehát nagyon odafigyelni a táppénzes igazoláson feltüntetett keresőképtelenségi kódra. 

A „normál” táppénz (eltekintve az első 15 nap alatti betegszabadságtól) összege a távolléti díj 60%-a (kórházi ellátás esetén csak 50%), ezzel szemben üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén nemcsak 100%-os távolléti díjra válik jogosulttá a munkavállaló, de a felgyógyulásához előírt gyógyszerekre és más eszközökre is teljes támogatást vehet igénybe.

Az egészségbiztosító határozatával szemben jogorvoslattal lehet élni, az eljárás időtartamára azonban sajnos nem előlegezik meg a baleseti táppénz összegét. Ha a másodfokú hatóság vagy a bíróság a munkavállalónak ad igazat, akkor azonban visszamenőlegesen jogosult a különbözeti összegre és az igénybe vett gyógyszerek, eszközök elszámolására.