Mi az idényjellegű munka?

A munka törvénykönyve értelmében idényjellegűnek minősül a munkavégzés, ha az év valamely szakaszához vagy időpontjához kötődik, függetlenül a munkaszervezéstől. Tipikusan idényjellegű tevékenységet végeznek a kültéri strandok, lángossütödék, különböző gyümölcsösök is dolgozói is. De idesorolható a városi korcsolyapálya is. A lényeg tehát, hogy az idényjelleg független a munkáltató által adott utasításoktól vagy épp a munkavállalóval kötött megállapodástól, de még a megrendelői igények változásaitól is.

Speciális szabályok az idénymunkában

Tekintettel arra, hogy a felek által nem befolyásolható körülmény teszi egyenlőtlenné a munkaterhet – gondoljunk például a mezőgazdasági betakarításokra – az ilyen munkakörben foglalkoztatott személyekre eltérő munkajogi rendelkezések vonatkoznak.

Az egyik speciális szabály, hogy az idénymunkások foglalkoztathatók hat hónapos (huszonhat hetes) munkaidőkeretben. Ez magasabb, mint a törvényi főszabályként meghatározott négy hét, de a fent már említett egyenlőtlen munkateher ezt indokolttá teheti. Aki ilyen jellegű munkát végez, annak vasárnapra is elrendelhető rendes munkaidő, tehát nem minősül túlórának a hétvégi munkavégzés. Munkaszüneti napon természetesen az idénymunkásoknak is jár a rendkívüli munkavégzés bérpótléka.

A napi munka befejezése és a következő napi munka elkezdése között legalább nyolc óra pihenőidőt kell biztosítani a dolgozónak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez a munkavégzés vége és kezdete közti időszak, tehát azzal már nem kalkulál a törvény, hogy adott esetben a munkavállalónak még utaznia kell otthona és a munkahely közt. A munkavállalók számára kevéssé jó hír, hogy önmagában az idénymunka nem alapoz meg semmilyen egyéb pótlékigényt. Annak ellenére, hogy a dolgozó fokozott igénybevételnek kitett.

Idényjellegű munkára – akár mezőgazdasági, akár turisztikai jellegről van szó – lehetséges egyszerűsített foglalkoztatással, alkalmi bejelentéssel is alkalmazni dolgozókat. Ez esetben fontos, hogy a többször létesített jogviszonyok egy évben a százhúsz naptári napot ne haladják meg, így egyszerűbb a foglalkoztatás és kedvezőbb a közteherviselés.