Az eutanázia fajtái

Az eutanázia különböző fajtái között tehetünk különbséget aszerint, hogy közvetlen vagy közvetett módon, szándékoltan vagy szándékolatlanul, cselekvéssel vagy mulasztással valósul-e meg. Ennek alapján megkülönböztethetünk:

• Aktív, közvetlen, szándékolt eutanáziát, amikor egy személy közvetlen beavatkozással (saját kezűleg) meggyorsítja vagy előidézi egy másik személy halálának bekövetkeztét, annak kívánságára (pl. méreginjekció beadása).
• Aktív, közvetett, szándékolt eutanáziát, ami valójában öngyilkosságban való közvetett közreműködés, az öngyilkosság segítése (pl. méreg beszerzése a betegsége miatt öngyilkosságra készülő számára, aki a mérget maga veszi be).
• Aktív, közvetlen, nem szándékolt eutanáziát. Ez is aktív, közvetlen beavatkozás, de a célja a gyógyítás vagy fájdalomcsillapítás, és nem a halál. Az eljárás során azonban számításba veszik azt a lehetőséget, hogy a beavatkozás a halál gyorsabb bekövetkezésével járhat. Pl. A beteg elviselhetetlen fájdalmának enyhítése céljából intenzívebb fájdalomcsillapítás, melynek eredményeképp megszűnik vagy csökken a fájdalom, de a halál esetleg hamarabb bekövetkezik, mint a beavatkozás nélkül. Ezt az eljárást nem szándékolt jellege miatt sokan nem is sorolják az eutanázia körébe.
• Passzív eutanáziát, másképpen fogalmazva „meghalni hagyást”. Ez az életfenntartó vagy életfunkciókat helyreállító (újraélesztő) eljárások elmulasztását, illetve abbahagyását jelenti.

Magyarországi szabályozás

A magyar jogrend jelenleg a passzív eutanáziát ismeri el, az emberi méltóság részeként meghatározható önrendelkezési jog, egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben való nevesítésével. Magyarországon tehát jelenleg nem engedélyezett az aktív eutanázia egyetlen formája sem, a gyógyíthatatlan betegeket kizárólag az ellátás visszautasításának jog illeti meg, bizonyos körülmények fennállása esetén.

Az egészségügyben érvényesülő önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A beteget tehát bizonyos korlátok között megilleti az ellátás visszautasításának joga is. Kivétel ez alól, ha a beavatkozás elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.

A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be, csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban, illetve írásképtelensége esetén két tanú együttes jelenlétében utasíthat vissza. Ez utóbbi esetben a visszautasítást az egészségügyi dokumentációban rögzíteni kell, amelyet a tanúk aláírásukkal hitelesítenek.

A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Ilyen nyilatkozatot szintén a fenti okirati formában tehet a beteg. Ebben az esetben ugyanakkor a nyilatkozat csak akkor érvényes, ha egy háromtagú orvosi bizottság a beteget megvizsgálja és egybehangzóan, írásban nyilatkozik arról, hogy a beteg döntését annak következményei tudatában hozta meg, illetve, hogy az említett feltételek fennállnak. Szükséges továbbá, hogy a beteg az orvosi bizottság nyilatkozatát követő 3. napon – két tanú előtt – ismételten kinyilvánítsa a visszautasításra irányuló szándékát. Amennyiben a beteg nem járul hozzá az orvosi bizottság vizsgálatához, a kezelés visszautasítására vonatkozó nyilatkozata nem vehető figyelembe. A bizottság tagjai egyébként a beteg kezelőorvosa, egy – a beteg gyógykezelésében részt nem vevő -, a betegség jellegének megfelelő szakorvos, valamint egy pszichiáter szakorvos. A beteg pedig nem utasíthatja vissza az életfenntartó vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek kihordására.

Bármelyik visszautasításról is legyen szó, az egészségügyi intézményben meg kell kísérelni a beteg döntése hátterében lévő okok feltárását és a döntés megváltoztatását, személyes beszélgetés keretei között. Ennek során a beteget részletesen kell tájékoztatni betegségéről, annak jellegéről, az igénybevehető kezelésekről, illetve a beavatkozás elmaradásának következményeiről.

A beteg a visszautasításra vonatkozó nyilatkozatát bármikor, alaki kötöttség nélkül visszavonhatja.

Nyilatkozat a jövőre nézve

Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon van-e lehetőségük arról nyilatkozni, hogy amennyiben a jövőben cselekvőképtelenné válnának, akkor ki legyen az a személy, aki dönt arról, milyen beavatkozások elvégzésére kerüljön sor, illetve milyenekre nem. Az említett törvény lehetővé teszi ezt, tehát a cselekvőképes személy későbbi cselekvőképtelensége esetére megnevezheti azt a cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát gyakorolni. Ezen nyilatkozatát ugyanakkor közokiratban, teljes bizonyító erejű magánokiratban kell rögzíteni, írásképtelensége esetén pedig két tanú együttes jelenlétében megtenni.

Összefoglalás

A jelenleg hatályos magyar szabályozás tehát csak a passzív eutanáziát ismeri el, tehát azt az esetet, amikor a beteg életét megmentő vagy fenntartó kezelések visszautasítására kerül sor. A törvény ugyanakkor szigorú feltételekhez köti a visszautasítás jogának gyakorlását annak érdekében, hogy a beteg önkéntes elhatározásából, a következmények ismeretében hozza meg döntését.

Amennyiben érdekli, végrendelet témájában itt olvashat részletesebben.