Tévhit: ha nem végrendelkezem, a vagyonom az államra száll

Ez egy manapság talán már nem annyira népszerű tévhit, de Stallone még be tudta dobni meggyőző érvként az Oscar című filmben. Nem, nem kell aggódni. Ha valaki végrendelet nélkül hal meg, akkor nem az állam teszi rá a kezét a vagyonára, hanem a családja fog örökölni. A Polgári törvénykönyv meghatározza az öröklési rendet. Ezt nagyon „kreatívan” a törvényes öröklés rendjének hívják. Elsősorban a gyermekek és a házastárs, aztán unokák szülők, testvérek és így tovább az egyre távolabbi rokonokig. Első körben a minél előbbi sorban lévők örökölnek, tehát nem az összes távoli unokatestvér fog kapni 1/27-ed részt, hanem ha van három gyermek, akkor közöttük oszlik el a vagyon. A kieső örökös helyett mindig a mögötte lévő sorban következő örököl, ha nincs ilyen akkor a vele egy sorban lévők közt oszlik el.

Az viszont igaz, hogy ha valakinek nincsenek rokonai, és nem hagy végrendeletet, akkor a vagyona az államra száll. Tehát, ha valaki törvényes örökösök és végrendelet nélkül hal meg, akkor az állam lesz az örököse, aki kezelni fogja a vagyont.

Tévhit: a végrendelet csak akkor érvényes, ha ügyvéd vagy közjegyző előtt teszik

Nem ez nem igaz, sőt a végrendelet formai kötöttsége elég enyhe a legtöbb jognyilatkozathoz képest. Akár saját kézzel írt és aláírt végrendeletet is hagyhatunk, még tanú sem kell rá. A végrendelet lényege, hogy derüljön ki belőle ki a végrendelkező, beazonosítható legyen kik az örökösök, és halál esetére szóló rendelkezést, akaratnyilvánítást tartalmazzon. A

mi fontos, hogy lássuk el dátummal, és a végrendelkező aláírásával, de mást nem követel meg a törvény. Ez pont azért van így, hogy akárki, akármikor, akármilyen anyagi helyzetben, betegsége vagy idős kora miatt nehéz helyzetben is ki tudja fejezni akaratát érvényesen. Ha nem saját kézzel írjuk a végrendeletet, akkor a végrendelkező aláírásán kívül két tanú szükséges. Lehet természetesen végrendeletet tenni ügyvéd, vagy közjegyző előtt, de ez nem feltétel. Nem volna életszerű, ha valaki azért nem tehetne végrendeletet, mert nincs pénze ügyvédre, vagy véletlenül épp nincs a közelben egy sem. Az is lehetséges, hogy egy nem közjegyző előtt tett végrendeletet valaki közjegyzői letétbe helyez, de nem akarom, hogy a tisztelt olvasó bezárja a cikket unalmában, így lépjünk is tovább a következő tévhitre.

Tévhit: a közjegyző előtt tett végrendelet a legerősebb

Nincs a végrendeletek között erősorrend, mindig a legutolsó végrendelet a hatályos. Ez azt jelenti, hogy a végrendelkezés időpontja számít, nem pedig az, hogy a végrendeletet ki előtt tette az örökhagyó. Ha az örökhagyó a halála előtt megváltoztatja a végrendeletét, és ezt érvényes formába Önti, ezt akkor is megteheti, ha van egy közjegyző előtt tett végrendeletet. Arra is lehetősége van, hogy utóbb csak a vagyon egy részéről rendelkezzen, vagy csak egy-egy rendelkezést változtasson meg.

Tévhit: kitagadhatok akárkit, pusztán azért, mert így akarom

Ez nem teljesen így van. A törvény meghatároz bizonyos személyi kört, akik kötelesrészre jogosultak akkor is, ha a végrendeletben meg sem említik őket. Ezeket a személyeket a kötelesrésztől elzárni csak érvényes kitagadással lehet. Ahhoz pedig kitagadási okra van szükség. Márpedig csak azért, mert a gyerekem nem papnak állt, hanem okoskodó jogász lett belőle, nem tagadhatom ki. Kitagadási okok közt olyanokat sorol fel a törvény, mint pl. az örökhagyóval szemben elkövetett bűncselekmény, tartási kötelezettség elmulasztása, erkölcstelen életmód. Kitagadási ok még az érdemtelenség, aminek külön feltételei vannak. (pl. ha valaki megkísérelte megakadályozni, hogy az örökhagyó szabadon végrendelkezzen, másik örökös, vagy épp az örökhagyó életére tört stb.) Miért nem tagadhat ki az örökhagyó akárkit? Pusztán mert egy idős ember, az utóbbi években nagyobb figyelmet kapott az egyik gyermekétől, mint a másiktól, vagy azért, mert összevesztek egy politikai kérdésben, még nem ok arra, hogy a gyermek szülő után egy vasat se örököljön.

Tévhit: a kötelesrész az, amit én amúgy is örökölnék a törvény szerint

Azért nem így működik a dolog. Az örökhagyó súlyozhat az örökösösök közt. Hagyhat az egyikre többet, a másikra kevesebbet. Ilyenkor persze figyelembe veheti, hogy kivel volt jobb a kapcsolata, ki ápolta, gondozta többet, és ki szorul rá jobban a pénzre. Sőt, ha nagyon szigorú akar lenni, és kihagyja a végrendeletből az egyik gyermekét, akkor őt ezzel úgymond „kötelesrészre szorítja”. A kötelesrész a törvényes örökrésznek a harmada. Hogy érthetőbb legyen, ha van két testvér, akik a törvény alapján fele-fele arányban örökölnének, de a szülő csak az egyiket nevezi meg a végrendeletben, akkor az, akit a végrendeletből kihagytak (de nem tagadták ki) az örökség felének (törvényes örökrésze) a harmadát kapja meg. Ha hárman vannak, és az egyik nem lett megnevezve a végrendeletben, akkor az örökség egyharmad részének a harmada a kötelesrész, amire igényt tarthat.

Tévhit: a kötelesrész miatt csak rokonra hagyhatom a pénzem

Nem. Hiszen, ha a kötelesrészt figyelembe vesszük, és a törvényes örökösök a törvény szerint nekik járó minimumot megkapják, a maradék vagyont arra hagyjuk, akire akarjuk. Egy kedves barátra, egy szomszédra, vagy akár az ügyvédünkre (bár ezt azért az ügyvéd érdekében nem javaslom, nehezen magyarázná ki). De hagyhatjuk alapítványra, egyesületre, egyházra, vagy akár a végintézkedéssel alapíthatunk is alapítványt.

Tévhit: előre megszabhatom, hogy mit tegyen a vagyonommal az örökösöm

Bizonyos mértékig, de csak nagyon szűk körben. Ha valaki előre meg akarja határozni, hogy a vagyona milyen célokra legyen fordítva a halála után, akkor hozzon létre alapítványt, vagy hagyja olyan egyesületre, szervezetre, amely csak az adott céllal foglalkozik. A végrendeletben tehetünk meghagyást, vagy rendelhetünk hagyományt, amelyben megszabhatjuk, hogy az örökös bizonyos személynek juttasson az örökségből. De arra nem utasíthatjuk az örököst, hogy mit kezdjen a rá hagyott vagyonnal, merre menjen tovább a céggel, mibe fektessen be.

Ha ilyen célunk van, különítsünk el egy alapot, amit egy vagyonkezelőre hagyunk, aki a céget, vagy az adott tevékenységet tovább viszi.

Népszerű, de szintén anakronisztikus legenda, hogy megszabhatjuk, hogy az örökösünk milyen iskolát, hobbit, tanulmányt finanszírozhat az örökségből, és milyen pályát nem választhat. Remek elrettentő példa a Kőszívű ember fiai című regény arra, ha egy szülő halála utánra is megszabja gyermekei sorsát, pályáját. Nem rendelkezhetünk úgy, hogy csak akkor kapja meg az örökséget a gyermekünk, ha ezt vagy azt az egyetemet elvégezte, vagy férjhez ment stb. Ha szeretné előmozdítani, hogy az örököse tovább tanuljon, hozzon létre alapítványt a kedvezményezett továbbtanulásának támogatására. De más módon nem avatkozhat bele az örökös későbbi döntéseibe.

Az örökhagyó meghatározhatja azt, hogy ki örököljön, és meghagyásokat is tehet, de nem szabhatja meg előre az örökösök további életét, sorsát.