Az Európai Unió Bíróságáról

Mielőtt a konkrét esetet ismertetnénk érdemes kitérni arra, hogy pontosan milyen szervezet is az Európai Unió Bírósága, illetve milyen funkciói vannak.

Az Európai Unió Bíróságának székhelye Luxemburg, így nem összekeverendő a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságával. Míg utóbbi alapvetően az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság, addig az Európai Unió Bíróságának más szerepe van.

Az Európai Unió Bíróságát 27 bíró és 11 főtanácsnok alkotja. A bírákat és a főtanácsnokokat a tagállamok kormányai közös megegyezéssel, a jelölt személyeknek a szóban forgó feladatokra való alkalmasságáról szóló vélemény nyújtásával megbízott bizottsággal történő konzultációt követően nevezik ki. Megbízásuk hat évre szól, és megújítható. Olyan személyek közül választják ki őket, akiknek függetlenségéhez nem férhet kétség, és akik megfelelnek az országukban a legmagasabb bírói tisztségekbe történő kinevezéshez szükséges feltételeknek, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogtudósok.

Az Európai Unió Bírósága különböző eljárásokban vesz részt. Ezek közül az egyik eljárástípus az előzetes döntéshozatali eljárás, amelyről viszonylag gyakran lehet hallani a médiában. Ezen kívül azonban az Európai Unió Bírósága hatáskörébe tartozik a tagállami kötelezettségszegés megállapítására irányuló keresetek, a megsemmisítés iránti keresetek, illetve az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetek elbírálása is, valamint jogorvoslati fórumként is szolgál bizonyos esetekben.

Az Európai Unió Bírósága tehát alapvetően az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség igazságszolgáltatási szerve. Két igazságszolgáltatási fóruma van: a Bíróság és a Törvényszék. Ezek legfontosabb feladata az Unió jogi aktusai jogszerűségének vizsgálata, illetve az Unió joga egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítása.

Az előzetes döntéshozatali eljárás

Az Európai Unió Bírósága mindegyik tagállam minden bíróságával együttműködik. Alapvetően ugyanis a tagállami bíróságok rendelkeznek általános hatáskörrel az uniós jog alkalmazására, hiszen az egyes tagállami bíróságok azok, akik konkrét jogvitában alkalmazzák nem csak a nemzeti, hanem az uniós jogszabályokat, illetve alapelveket is. Az uniós jogszabályok tényleges és egységes alkalmazásának biztosítása, továbbá az eltérő értelmezések elkerülése érdekében a tagállami bíróságok jogosultak – illetve bizonyos esetekben kötelesek – a Bírósághoz fordulni az uniós jog egy adott részének pontos meghatározása végett.

Az Európai Unió Bírósága nem pusztán véleményt nyilvánít, hanem indokolással ellátott ítélettel vagy végzéssel határoz ezekben az ügyekben. Azt a nemzeti bíróságot, amely a határozat címzettje, az előtte folyó jogvita eldöntésekor köti ez az értelmezés, tehát attól nem térhet el. Az ítéletben foglalt megállapítások pedig a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

Az előzetes döntéshozatali eljárást csak valamely nemzeti bíróság indíthatja meg, ugyanakkor az eljárásban a nemzeti bíróság előtti eljárásban részt vevő valamennyi fél, a tagállamok és az Unió intézményei is részt vehetnek. Számos jelentős uniós jogi elvet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések alapján állapítottak meg, amelyeket egyes esetekben a tagállamok elsőfokú bíróságai terjesztettek elő.

Orvosi kannabisz – A konkrét ügy

Na de hogy is került egy címbe az orvosi kannabisz és az Európai Unió Bírósága? Az említett ügyben egy holland bíróság terjesztett elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Európai Unió Bíróságához. Az ügyben egy orosz állampolgár nyújtott be fellebbezést az ellen a határozat ellen, amely az ő menedékjogi kérelmét elutasította. Az orosz állampolgár arra hivatkozott fellebbezésében, hogy vérrákban szenved, annak is egy ritka formájában. A betegség miatt Hollandiában részesült orvosik kezelésben, ellátásának és fájdalmai csillapításának pedig része az orvosi kannabisz alkalmazása is. Oroszországban azonban az orvosi kannabisz alkalmazása nem megengedett. Érvelése szerint a holland hatóságoknak ezen körülmények miatt tartózkodási engedélyt kell kiadniuk a számára, vagy legalább el kell halasztani a kitoloncolását, mivel „a Hollandiában biztosított, orvosi kannabisz alapú kezelés olyan alapvető fontosságú, hogy annak megszakítása veszélyeztetné az elfogadható életminőségét”. Nos, ez volt az az érvelés, amelyet a holland bíróság az Európai Unió Bírósága elé terjesztett.

Az Európai Unió Bírósága az ügyben alapvetően elfogadta orosz állampolgár érvelését. Álláspontja szerint ugyanis az uniós joggal ellentétes, ha „valamely tagállam a jogellenesen tartózkodó és súlyos betegségben szenvedő harmadik országbeli állampolgár tekintetében kiutasítási határozatot hoz, vagy e személyt kitoloncolja, ha komolyan és megalapozottan feltételezhető, hogy ezt a személyt a betegsége által okozott fájdalom gyors, jelentős és orvosolhatatlan fokozódása valós veszélyének tennék ki, a megfelelő ellátások hiányában”.

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió Bíróságának nem feladata az alapügy végleges elbírálása, így az már a holland bíróság feladata, hogy meghatározza az orvosi kannabisz alkalmazása-e az egyetlen hatásos fájdalomcsillapító kezelés-e, illetve van-e olyan hatásos fájdalomcsillapító kezelés, amely jogszerűen alkalmazható Oroszországban is. Szintén a holland bíróság feladata, hogy eldöntse, az ilyen kezelés hiánya a beteget olyan intenzitású fájdalomnak tenné-e ki, amely sértené az emberi méltóságát, mivel súlyos és visszafordíthatatlan mentális zavarokat okozhatna a számára, vagy akár öngyilkosság elkövetésére is vezethetné.

Orvosi kannabisz – Összefoglalás

Az Európai Unió Bírósága tehát e konkrét ügyben rögzítette, hogy egy tagállamban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár nem toloncolható ki abban az esetben, hogyha olyan súlyos betegségben szenved, melynek a kezelése nem megoldott állampolgársága szerinti államban. Ugyan a tagállami bíróságoknak mindig az eset összes körülményének mérlegelésével kell meghozniuk ítéleteiket, azonban az Európai Unió Bíróságának ítélete rávilágít arra is, hogy egy tagállam sem hagyhatja magára a legelesettebb, beteg embereket – állampolgárságtól függetlenül.