Fontos, hogy az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlására mind a munkáltató, mind a munkavállaló jogosult. E jog gyakorlásának azonban szigorú feltételei vannak. Egyrész akkor élhetnek vele, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Tipikusan ebbe a körbe tartozik a munkáltató részéről, ha akár hónapokon keresztül nem fizet munkabért, nem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, vagy hosszú távon keresztül nem biztosítja a munkavégzéshez szükséges eszközöket. Ezen esetekben a munkavállaló élhet az azonnali hatályú felmondás jogával. A munkavállalóval szemben a munkáltató pedig olyan esetekben alkalmazhatja az azonnali hatályú felmondást, ha például a munkavállaló súlyos etikai szabályszegést követ el, vagy alkoholtól befolyásolt állapotban jelenik meg munkavégzésre.

Az azonnali hatályú felmondást mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak meg kell indokolnia. Annak valósnak és okszerűnek kell lennie, az indoklásnak pedig világosnak kell lennie. Nem elegendő pusztán a törvényi rendelkezés behivatkozása, hanem egyértelműen, részletesen meg kell határozni az azonnali hatályú felmondással élő félnek a felmondása okát.

Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés azt jelenti, hogy valamelyik fél mindazoknak az ismereteknek teljeskörűen a birtokába jut, amelyek alapján az azonnali hatályú felmondási jog gyakorolhatóságáról dönteni tud. A tudomásszerzés időpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.

A törvény alapján a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezménye, hogy a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató szüntette volna meg munkajogviszonyát felmondással, tehát megilleti a munkavállalót felmentési időre járó távolléti díja és végkielégítése is. Kérdésként merül fel azonban, hogy ehhez a munkavállaló hogyan juthat hozzá. Nem életszerű ugyanis, hogy a munkáltató elismeri a kötelezettségszegését és kifizeti a munkavállalót megillető juttatásokat.

Éppen ezért a kialakult bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha a munkáltató az azonnali hatályú felmondás indokát nem fogadja el, illetőleg annak jogszerűségét más okból vitatja, az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazása iránt a munkavállalónak kell peres eljárást indítania, melynek során az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének bizonyítási kötelezettsége a munkavállalót terheli.

A fentiek mellett azonnali hatályú felmondással indokolás nélkül megszüntetheti munkaviszonyát bármelyik fél a próbaidő alatt, valamint a munkáltató a határozott idejű munkaviszonyt. Ez utóbbi esetben a munkavállaló jogosult lesz tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.