Az élet és az emberi méltóság olyan elválaszthatatlan egységet alkotó érték, melyek korlátozására valójában nincsen lehetőség. Hiszen a korlátozás jelentését tekintve egy átmeneti, szükség esetén visszafordítható dolog. A szabadságvesztést kiszabó ítéletek például korlátozzák az egyén személyes szabadságát a büntetés letöltésének idejére, de ez általában csak egy ideiglenes állapot, bármikor felülvizsgálható és megváltoztatható. Az élethez és emberi méltósághoz való jog, azonban nem korlátozható, csak elvehető. Ezen alapjog elvéltele azonban minden más alapjogot érint, tekintettel arra, hogy élet elvételekor visszafordíthatatlanul minden más jog megszűnik, hiszen ezen alapjog az ember jogi státuszának alapja.

Hogyan férhet meg emellett a terhességmegszakítás engedélyezése?

A terhességmegszakítás kérdéskörének jogi szabályozása országonként eltér, hol szigorúbb, hol engedékenyebb szabályozással próbálják biztosítani az anya és a magzat jogait. Az Alkotmánybíróság a terhességmegszakítás kérdéskörével több alkalommal is foglalkozott, hiszen a terhességmegszakítás kérdéskörében két alapjog ütközik egymással, egyrészt a magzat élethez való joga, másrészt az anya önrendelkezési joga.

Az alapjogok korlátozására nem úgy kerül sor, hogy az alapjogoknak van egy sorrendje és ha a magasabb szinten álló üti az alacsonyabb szinten állót, akkor a magasabb szintűt illeti meg a védelem. Az alapjogok korlátozására csak úgy kerülhet sor, hogy a korlátozott alapjog lényeges tartalmát ne üresítse ki. Fontos, hogy alapjogot csak a lehető legszükségesebb mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan lehet korlátozni.

Ennek a kérdéskörnek a szabályozása során tehát azt kellett szem előtt tartani, hogy a terhességmegszakításra csak megfelelő indok mellett kerülhessen sor, viszont a feltételek szigorúsága ne eredményezze az anya önrendelkezési jogának teljes megszűnését.

Terhességmegszakítás (abortusz) hazai szabályozása

Mint az mindenki előtt ismert, Magyarországon meghatározott feltételek mellett engedélyezett az abortusz.

A legfontosabb, hogy a terhességmegszakításra csak és kizárólag jogszabályban meghatározott indok alapján kerülhet sor. A jogalkotó ennek érdekében – valamint az Alaptörvényből eredő kötelezettsége alapján – külön törvényt alkotott a magzati élet védelméről. A törvény preambulumában külön kiemelésre kerül, hogy a terhességmegszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze.

Főszabály szerint az abortusz a terhesség 12. hetéig elvégezhető.

A terhesség akkor szakítható meg, ha az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja; a gyermek valószínűsíthetően súlyos fogyatékossággal születne vagy egyéb károsodásban szenved; ha a terhesség bűncselekmény következménye, valamint az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.

A leggyakoribb indok, a válsághelyzetre való hivatkozás. A súlyos válsághelyzet törvényi meghatározása: a testi, lelki megrendülés, illetve társadalmi ellehetetlenülés.  Ennek körében az állapotos nő önrendelkezési jogát akként biztosítja a jogszabály, hogy a válsághelyzetet nem szükséges semmilyen módon igazolni, csupán egy kérelem kitöltésével kell hivatkozni rá. A terhességmegszakításkor tehát nem vizsgálják azt, hogy az állapotos nő pszichésen vagy testileg valóban alkalmatlan lenne az anyaságra, sem azt, hogy a gyermekvállalást az életkörülményei lehetővé teszik-e.

Az Alkotmánybíróság álláspontja alapján az önrendelkezési jog csak úgy biztosítható, ha ennek a feltételnek a fennálltáról az állapotos nő nyilatkozhat, hiszen nincs olyan objektív vizsgálati módszer, amely alapján a válsághelyzetet tőle független hatóság az önrendelkezési jog sérelme nélkül megállapíthatná.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kijelentette, hogy a  súlyos válsághelyzet vizsgálatáról csak akkor mondhat le a törvényhozó, ha ellensúlyként az eljárásba iktat egyéb, a magzati élet védelmét célzó intézkedést.

Ennek eredményképpen a kétezres évektől az abortuszt, a Családvédelmi Szolgálat kötelező tanácsadása előzi meg, melyen a terhességmegszakítás mellett döntő nőknek két alkalommal kell részt venniük. Első alkalommal tájékoztatást kapnak az állapotos nők az egyéb lehetőségekről, mint az örökbefogadás, valamint az igényelhető támogatásokról, hiszen sokak nincsenek tisztában azzal, hogy milyen juttatások járnak adott esetben a születendő gyermek után. Ha a nő továbbra is fenntartja döntését a terhességmegszakítás mellett, akkor három napon belül ismételten meg kell jelennie, mely során tájékoztatják a terhességmegszakítás menetéről és aláíratják vele az abortuszkérelmet. A beavatkozásra ezt követően 8 napon belül kell jelentkezni.

Vannak azonban olyan speciális esetek amikor a jogszabály a terhességmegszakításra hosszabb időt enged. A terhesség a 18. hétig megszakítható, ha az állapotos nő korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen, illetve a terhességet az állapotos nő orvosi tévedés miatt nem ismeri fel korábban. Erre azért van szükség, mert sok esetben a szülő később szerez tudomást a kiskorú terhességéről, hiszen a korlátozottan cselekvőképes vagy éppen cselekvőképtelen személyek nem feltétlenül ismerik fel azonnal a problémát, illetve félnek elmondani.

A terhesség a 20. hétig megszakítható, ha magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége eléri az 50%-ot.

A terhesség időtartamára tekintet nélkül szakítható meg a terhesség, ha az állapotos nő életét veszélyezteti vagy a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség áll fenn.

A magzat védelme

A jogalkotó a határidők állítása mellett egyéb magzatvédelmi intézkedéseket is elrendelt a jogszabályban. Ilyen például a kötelező és ingyenes terhesgondozás, mely során az állapotos nők tájékoztatást kapnak a várandóssággal összefüggő kérdéseikben, valamint ingyenesen elvégzik az ellenőrző és szűrővizsgálatokat.

Az állam támogatja a magzati élet védelmét szolgáló tevékenységet, szervezeteket, különösen azokat, amelyek anyagi támogatást is nyújtanak az arra rászoruló várandós anyáknak, valamint a munkajogi szabályozás eszközével is törekszik a várandós nők jólétének biztosítására.

A jogalkotó elrendelte továbbá, hogy az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről történő felvilágosítás az alap- és felsőoktatási intézményekben megtörténjen. A terhességmegszakítás kérdéskörében talán ennek van a legnagyobb jelentősége, hiszen sok abortuszra az információhiány miatt kerül sor. A felnőttek felelőssége, hogy gyermekek megfelelő oktatásával egy olyan generációt neveljen fel, akiknél a gyermekvállalás egy előre átgondolt döntés eredménye. A terhességmegszakítások számának csökkentését tehát nem a szélsőségesen szigorú feltételek beiktatásával lehet elérni, hanem olyan emberek felnevelésével, akik tudatosan élik szexuális életüket és a megfelelő módszerekkel el tudják kerülni a nem kívánt terhességet.

Abortuszvitáról itt írtunk részletesebben.