A családok támogatásáról szóló törvény határozza meg, hogy mely ellátások minősülnek családtámogatásoknak. Ilyen a családi pótlék, a GYES, a gyermeknevelési támogatás és az egyszeri alkalommal igénybe vehető anyasági támogatás.

Sajnos szándékosan, vagy véletlenül, de előfordulnak olyan esetek, amikor valaki úgy vette fel az ellátást, hogy arra valójában nem volt jogosult, tehát nem felelt meg a törvényben, végrehajtási rendeletben szabályozott feltételeknek.

A törvény 41.§-a alapján, az a személy veszi jogalap nélkül igénybe az ellátást, aki arra nem jogosult, vagy csak kevesebb összegre jogosult, annál, mint amit számára folyósítottak.

Ennek a következménye az, hogy aki az ellátást jogalap nélkül vette fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 30 napon belül határozattal kötelezték. Tehát a hatóságnak 30 naptári napon belül határozatot kell ezzel kapcsolatosan hoznia. Ha ez a 30 napos határidő eredménytelenül eltelt, akkor csak és kizárólag abban az esetben követelheti vissza az ellátást a hatóság, amennyiben megállapítható, hogy az ellátás felvétele az igénylő terhére felróható. Ebben az esetben a követelés 3 év elteltével elévül.

A törvény azt is meghatározza, hogy mely eseteket tekint felróhatónak. Ezek az alábbiak:

a) az ellátásban részesülő tudta, hogy az ellátás őt nem illeti meg, de ennek ellenére ő azt felvette;

b) az ellátásban részesülő a saját gondatlanságából fakadóan nem tudta, hogy az ellátás őt nem illeti meg, de a körülményekből az következik, hogy ezt tudnia kellett volna.

Az mindig az eset összes körülményeire tekintettel állapítható meg, hogy mikor és mi minősül felróhatóságnak. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy egy olyan eljárásban, melyben már magasabb fórumként a bíróságnak van hatásköre, a bíróság a bizonyítás lefolytatását követően dönt a követelésről.

Ha esetleg az ellátás visszakövetelése nem vitatható, akkor létezik egy kedvezmény szabály. Eszerint, ha a szülők egyike jogalap nélkül vette fel a gyermekük után járó gyermekgondozási támogatást vagy ellátást, az a másik szülőnek megállapított gyermekgondozási támogatás összegéből levonható. A kedvezmény egyik feltétele, hogy a szülők közös háztartásban nevelik gyermeküket, valamint szükséges mindkét szülő erre irányuló egybehangzó nyilatkozata. Ha a szülők nem járulnak hozzá egybehangzó nyilatkozattal a levonáshoz, a jogalap nélkül felvett ellátást – felróhatóságra tekintet nélkül – az a szülő köteles visszafizetni, aki az ellátást felvette.

Az eddigi gyakorlatban több olyan eset is volt, amikor nem csak az érintett Ügyfél hibázott, hanem a folyósítást megállapító hatóság is. A 41. § (5) bekezdése alapján ugyanis, az igényelbíráló szervet is terhelheti visszafizetési kötelezettség. Ez azonban csak akkor áll fenn, ha bizonyítható, hogy az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása a hatóság mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye, és az ellátást elévülés miatt visszakövetelni nem lehet.

Reméljük, hogy senki nem kerül ilyen helyzetbe, azonban ha mégis, akkor célszerű a fenti szabályokkal tisztában lenni.