Éppen ezért a törvény alapján a továbbtanuló nagykorú, munkaképes gyermek a rászorultsági vélelem esetén kívül is jogosult a tartásra, ha szükséges tanulmányai indokolt időn belüli folytatása érdekében arra rászorul. Ehhez feltételként azt írja elő, hogy a gyermeknek a szülőt a továbbtanulási szándékáról késedelem nélkül tájékoztatnia kell.
A szabályozás alapján tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés vagy tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése.
Három esetben azonban a szülő nem köteles nagykorú, továbbtanuló gyermekét eltartani:
– ha a gyermek a tartásra érdemtelen, azaz, ha a tartásra kötelezettel kellő indok nélkül nem tart kapcsolatot;
– ha a gyermek tanulmányi és vizsgakötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget; vagy
– ezáltal a szülő saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását veszélyeztetné.
Amint látható ezek a kivételek többnyire azt biztosítják, hogy a nagykorú gyermek ne tudjon visszaélni a tartásdíjra való jogosultságával, valamint azt, hogy a szülő saját és egyéb eltartott kiskorú gyermekének tartása ne legyen veszélyeztetve.
A tartásdíj mértékének meghatározásánál a továbbtanuló gyermek indokolt szükségleteit, saját jövedelmét, vagyoni helyzetét, a tanulmányai folytatásához jogszabály által biztosított kedvezményeket, támogatásokat és a szülők teherbíró képességét kell figyelembe venni.
A törvény előírása szerint a továbbtanuló gyermek képzését, tanulmányait biztosító intézmény a tartásdíj fizetésére kötelezett szülőt – kérelmére – köteles tájékoztatni a tanulmányok végzésének fennállásáról vagy megszűnéséről. E rendelkezésnek pedig az a célja, hogy a szülő megbizonyosodhasson afelől, hogy a gyermek valóban folytatja tanulmányait, ezáltal anyagi támogatása szükségesnek minősül.