A szakszervezet, mint egyesület

A szakszervezet alapvetően az egyesület egyik, speciális fajtája. A szakszervezetnek ezért először az egyesület feltételeit kell teljesítenie ahhoz, hogy szakszervezetként elismerjék. A szakszervezet legfontosabb megkülönböztető ismérve az egyesület általános fogalmával szemben, hogy elsődleges célja a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és védelme.

A szakszervezet, mint egyesület alapításának feltételeit a Polgári Törvénykönyv rögzíti.  Ezen szabályok értelmében egy szakszervezet alapításához az szükséges, hogy legalább 10 alapító tag a megalakítását kimondja és az alapszabályát elfogadja. Ahhoz, hogy a  bíróság bejegyezze a szakszervezetet az alapszabály elfogadásán túl a vezető tisztségviselőket is meg kell választani. Az egyesület megalapítását követően pedig kérni kell annak nyilvántartásba vételét. Ez pedig nem tagadható meg akkor, ha az egyesület alapszabályában foglalt célok és tevékenységek nem ellentétesek az Alaptörvénnyel és alapítói eleget tettek a törvényben előírt követelményeknek. A szakszervezet céljai megvalósítása érdekében vagyonával önállóan gazdálkodhat. Ez azt jelenti, hogy gazdasági-vállalkozási tevékenységet is végezhet, amennyiben ez az alapcél szerinti tevékenységét nem veszélyezteti. Elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására azonban nem alapítható szakszervezet.

A szakszervezetek nyilvántartásban szereplő adatai egyébként egy országosan egységes, elektronikus, bárki számára ingyenesen hozzáférhető közhiteles nyilvántartásban elérhetők.

A szakszervezet, mint érdekképviseleti fórum

A szakszervezet elsődleges célja tehát, hogy a munkavállalók érdekeit védje, képviselje minden olyan kérdésben, amely a munkaviszonnyal összefügg. A szakszervezet tagjai, tisztségviselői a legtöbb esetben a munkáltatónál dolgozó munkavállalók maguk. Éppen ezért, hogy a munkáltató érdekeivel sokszor ellentétes tevékenységüket tudják folytatni szükséges, hogy a jogszabályok bizonyos plusz, extra védelmet és jogosultságokat biztosítsanak a szakszervezetek számára.

Az ilyen, garanciális jellegű szabályok egyik oldala, hogy magukat a munkavállalókat nem érheti hátrány a munkáltató részéről azért, mert egyik vagy másik szakszervezethez tartoznak. Sőt, a munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzék, így tehát elméletileg a munkáltató elől akár rejtve is maradhat, hogy melyik munkavállaló tagja a szakszervezetnek és melyik nem.

Szintén garanciális jellegű szabály, hogy a munkavállaló alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát, vagy éppen vállalja-e a munkáltató által megjelölt szakszervezetbe történő belépést. Szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt pedig tilos a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni vagy a munkavállalót más módon megkülönböztetni. A munkáltató továbbá nem ajánlhat fel extra juttatást, más előnyöket azért, hogy a munkavállaló tagja legyen valamely szakszervezetnek vagy maradjon attól távol.

Ahhoz, hogy a szakszervezetek valójában tudjanak működni az szükséges, hogy rendelkezzenek saját vagyonnal. Mint egyesületek a szakszervezetek végezhetnek gazdasági-vállalkozási tevékenységet, ugyanakkor bevételeik jelentős része a szakszervezeti tagok által fizetett tagdíjakból tevődik össze. A szakszervezetek pedig ezen túlmenően – a munkáltatóval történt megállapodás alapján – jogosultak akár munkaidőben, akár azon túl használni a munkáltató egyes helyiségeit.

Egy szakszervezet érdekképviseleti tevékenységének ellátásához szükséges továbbá az is, hogy a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhessen, melyet szintén biztosítanak jelenlegi jogszabályaink. A szakszervezet továbbá szabadon kifejtheti véleményét az egyes munkáltatói intézkedésekkel vagy azok tervezetével kapcsolatban. Természetesen feladatainak ellátása során szabadon tájékoztathatja a munkavállalókat is mint saját tevékenységéről, mint pedig az egyes munkaviszonnyal összefüggő kérdésekben.

A fentieken túlmenően egyes szakszervezeti tisztségviselőket különleges védelem illeti meg a munkáltató felmondása ellen, illetve a szakszervezeti tagok akár munkaidő-kedvezményre is jogosultak lehetnek.

A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének legnagyobb részét azonban az adja, hogy ők jogosultak (bizonyos feltételek fennállása esetén) kollektív szerződést kötni a munkáltatóval. A kollektív szerződés rendezi egyrészt a munkáltató és a szakszervezet viszonyát, másrészt rendez olyan munkaviszonyra vonatkozó kérdéseket, amelyek esetén a jogszabályaink eltérést engednek. A kollektív szerződés nem csak azon munkavállalókra terjed ki, akik az adott szakszervezethez tartoznak, hanem a munkáltató által foglalkoztatott összes munkavállalóra. Ebből adódóan, hogyha például a szakszervezetnek tárgyalások útján sikerül elérniük, hogy a munkáltató a törvényben szabályozott szabadságok mellett további, extra szabadságokat is biztosítson, úgy ezen plusz juttatás minden munkavállalónak jár. A bértárgyalások esetén pedig számos szektorban van igen nagy jelentősége a mai szakszervezeteknek is.

Összefoglalás

A szakszervezetek tehát munkavállalók olyan önszerveződő csoportját jelenti még napjainkban is, melynek célja, hogy a munkavállalók érdekeit képviseljék a munkáltató érdekeivel szemben. Ezen szervezetek még napjainkban is tudnak jelentős eredményeket elérni, hiszen a munkavállalók nézeteit, véleményét tudják képviselni a munkáltatóval szemben. Mindeközben pedig a jogszabály megadja annak alapjait, hogy ezen tevékenysége során egy munkavállalót se érjen hátrány.