A rendkívüli halál jogi megítélése

Természeti csapás, közlekedési baleset, ipari- és munkahelyi baleset, megbetegedés, orvosi műhiba és öngyilkosság következtében sajnos napjainkban is számos emberi élet vész el. Mindezen haláleseteket összefoglalóan rendkívüli halál megnevezéssel illetik a jogszabályok. 

Az ilyen módon bekövetkezett halálesetek kivizsgálásának szabályait külön miniszteri rendeletek szabályozzák. Cikkünkben röviden bemutatjuk azt, hogy milyen módon járnak el a hatóságok a rendkívüli haláleseteknél és mi történik az elhunyt személyekkel eltemetésükig.

Az eljáró hatóság
Jogszabályi értelemben rendkívüli halálról akkor beszélünk, ha annak természetes módon való bekövetkezését a körülmények kétségessé teszik, bekövetkezésének előzményei, körülményei ismeretlenek vagy nem állnak rendelkezésre olyan adatok, amelyekből megalapozottan következtetni lehet a halál bekövetkezésének körülményeire. Az eljárást az a rendőrség folytatja le, amelynek az illetékességi területén a halált előidéző esemény, cselekmény vagy körülmény bekövetkezett, ennek ismerete hiányában, ahol a halál beállt, a holttestet megtalálták, vagy a járműről leemelték. A rendkívüli haláleset kezelése során nagy körültekintéssel kell eljárni, hiszen gyakran bűncselekmény áll az eset hátterében. Ezért is emeli ki a rendelet, hogy a rendkívüli haláleset kivizsgálása során az eljárási cselekményeket – így különösen a szemlét és a hatósági boncolást – úgy kell végrehajtani, hogy azok adatai egy későbbi, esetleges büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatók legyenek. A hozzátartozóknak az elhunyttal kapcsolatos jogait érzékenyen érintheti az az előírás, mely szerint az elhunyt temetésére – még ha fenn is állnak az egyéb feltételek – kizárólag a hatóság engedélyével kerülhet sor. A temetés legközelebbi időpontját ilyenkor a hatóság meghatározhatja.

A halál megállapítása
Közterületen, járművön vagy egyéb helyen bekövetkezett haláleseteknél, a haláleset helyszínére, illetve a holttestnek a járműről való leemelése helyére a legrövidebb időn belül hívható orvos állapítja meg a halál beálltát. Ezt követően a halottvizsgálat további teendőit a halál helye szerint illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa végzi soron kívül, de legfeljebb 2 órán belül. Amennyiben a halottvizsgálatot végző orvos megállapítása szerint a halott teste orvosi szempontból alkalmas arra, hogy oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasználás, illetve átültetés céljából történő szerv- vagy szöveteltávolításra kerüljön sor, az orvosnak meg kell győződnie arról, hogy az elhunytnál lévő, személyazonosításra szolgáló iratok között található-e nyilatkozat, amellyel a holttestéből történő szerv-, szöveteltávolítást megtiltotta. Ha a hozzátartozó birtokában van az elhunytnak a testéből történő szerv- és szövetátültetést megtiltó nyilatkozata, azt bemutatja a halottvizsgálatot végző orvosnak.

Elszállítás és boncolás
Rendkívüli halál esetén a hatósági-, illetve az igazságügyi orvosi boncolást elrendelő hatóság intézkedik a holttestnek a halál bekövetkezése helyéről a szükséges vizsgálatok elvégzéséhez megfelelő feltételekkel rendelkező legközelebbi, boncolóhelyiség-csoportot fenntartó temetőbe vagy kórházi patológiai osztályra, illetve más intézménybe (továbbiakban: boncolás helye) történő szállításáról. Rendkívüli halál esetén is halottvizsgálati bizonyítvány kerül kiállításra. Amennyiben a haláleset járművön történt, a holttestnek a járműről való leemelésének helyét, ha a holttestet találták, megtalálásának helyét kell a haláleset helyének tekinteni. A halottvizsgálat minden olyan körülményre kiterjed, amely a bekövetkezése tényének, a bekövetkezése módjának és okának megítéléséhez szükséges. Ezek után az egykori kezelőorvos vagy a halottvizsgálatot végző javaslatára a halál bekövetkezését követő első munkanapon, legkésőbb a halottvizsgálattól számított három munkanapon belül kórbonctani vizsgálat történik. Az elhunyt személyt kórbonctani vizsgálat alá kell vonni, különösen ha az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett, és annak gyanúja merült föl, hogy a halál oka ezzel van összefüggésben. Boncolást rendelnek el, ha az elhunyt szervezetébe újra felhasználható, nagy értékű műszert vagy eszközt ültettek, illetve, ha az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van.

Tudomány és önrendelkezés
Kórbonctani vizsgálat során a holttesten oktatás, továbbképzés és külön jogszabály szerint engedélyezett tudományos kutatás céljából szabad beavatkozást végezni, kivéve, ha azt az elhunyt még életében (írásban) kizárta. A hatósági és az igazságügyi boncoláson – oktatási célból – az elrendelő hatóság engedélyével egészségügyi szakképzésben vagy más képzésben részesülő személy is jelen lehet, ha a boncoláson való részvétel a tananyag részét képezi, külön engedéllyel pedig az elhunyt kezelőorvosa is jelen lehet. Szerv- és szövetátültetés céljára bűncselekmény áldozatából is sor kerülhet szerv és szövet eltávolítására, amennyiben a nyomozó hatóság ahhoz előzetesen írásban hozzájárulását adta. Nem végezhető el a szerv- és szövetátültetés, amennyiben az elhunyt még életében, illetve a hozzátartozó a halál után azt írásban kizárta.