Elengedhetetlen, hogy az indokolás kellően komoly és meggyőző legyen, amely megalapozza a munkajogviszony megszüntetésének szükségességét. Magának az okszerűség kritériumának megvalósulását nem csupán általánosságban, hanem az adott eset teljes, egyedi körülményeinek vonatkozásában is szükséges vizsgálni. Nem minősül okszerűnek a valósága ellenére sem a munkáltató azon felmondási indoka, amelyből kitűnik, hogy a munkavállaló az előző évben több alkalommal beteg volt, ez ugyanis nem jelenti azt, hogy a már egészséges, keresőképes, továbbá a feladatait hiánytalanul elvégző munkavállaló munkájára a munkáltatónál a jövőben ne lenne szükség. Nem okszerű a bírói gyakorlat alapján általában az az indok sem, ha a hosszabb ideje munkajogviszonyban álló munkavállaló egyetlen esetben elkésett a munkakezdésről.
Példák:
A rendes felmondás való és okszerű indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. Ha a munkáltató a felmondás indokát egy folyamat részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához.
Egy adott esetben nem volt okszerű a rendes felmondás, mert nem a felperes valódi munkakörében vizsgálták az egészségügyi alkalmasságát, és nem a valódi munkaköre tekintetében mondták ki a vizsgálatot követően az alkalmatlanságát, az alperes pedig nem a ténylegesen ellátott munkakörre való alkalmatlanság miatt mondott fel, ezért jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.
A valós és okszerű rendes felmondás gyakorlása nem rendeltetésellenes, ha a létszámleépítés során a munkáltató a kiválasztási szempontok között értékelés tárgyává teszi a felperes korábbi kötelezettségszegő magatartását, továbbá azt, hogy egészségi állapota miatt csak korlátozottan, meghatározott munkakörben foglalkoztatható.