Visszaélésszerű joggyakorlás a munka világában

Egy fiatal üzletember felmondott a munkahelyén. A személyes dolgait egy dobozban tartva távozik.
Ügyfelünk határozatlan időre létrejött munkaviszonyát – élve a hatályos jog által biztosított lehetőségével – rendes felmondással megszüntette. A munkáltató az írásbeli felmondást aláírásával igazoltan átvette, és a felmondási időre mentesítette Ügyfelünket rendelkezésre állási- és munkavégzési kötelezettsége alól, utóbb azonban ennek ellentmondó igénnyel állt elő.

Ügyfelünk már eltervezte nyári szabadságát, melyet jóval felmondási nyilatkozata előtt jelzett a munkáltató részére, aki a pihenőidőt kiadta részére. A fenti felmondást követően azonban felettese arról tájékoztatta, hogy szabadságának utolsó napjára vonatkozóan megjelenési kötelezettsége áll fenn: igényét azzal indokolta, hogy Ügyfelünk részére csak ebben az időpontban, személyes jelenléte mellett lehetséges kiadni elmaradt munkabérét és munkaviszonnyal kapcsolatos igazolásait.

Ügyfelünk természetesen értetlenül állt a kialakult helyzet előtt, hiszen az ellentétben állt a korábban egyeztetettekkel, hovatovább, azt eredményezte volna, hogy az előre lefoglalt és kifizetett családi nyaralást meg kellett volna szakítania, erre tekintettel közreműködésünket kérte az ügy megnyugtató lezárása végett.

Mint arra a munkáltató részére továbbított levelünkben rámutattunk, a munkáltatói intézkedés több szempontból is aggályos volt: nem pusztán olyan alapelvi rendelkezéseket nem vett figyelembe, mint a munkavállaló méltányos érdekeinek mérlegelése – ezzel nyilvánvalóan ellentétes megjelenésre kötelezni a munkavállalót, főleg úgy, hogy az a nyaralás félbehagyásával is jár – de alapos indoka sem volt a kiadott szabadság megszakítására.

A hatályos jogszabály ugyanis egyértelműen kimondja, hogy erre a munkáltatónak csak kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén van lehetősége. Ha például a munkavállaló nem adta volna át megfelelően a munkakörét távozása előtt, az alapot adhatott volna ilyen intézkedésre. A bér kifizetése és a kilépő dokumentáció átadása nem tekinthető ilyen körülménynek, különös tekintettel arra, hogy az időarányosan járó juttatásokat átutalással is lehetséges teljesíteni, a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett iratok pedig postai kézbesítéssel is eljuttathatók a volt munkavállaló részére.

Az alapul fekvő ügyben a fenti tények és jogszabályok ismertetését követően a munkáltató megalapozatlan intézkedését a továbbiakban nem tartotta fenn, így nem volt szükséges a szabadság megszakítása. Az említett bér és dokumentáció az általunk javasolt módon eljutott Ügyfelünkhöz.