Előtte sokat olvasta az autós portálokat, de nem csak a bemutató írásokat, hanem más közlekedéssel kapcsolatos cikkeket is szívesen olvasott. Ennek aztán nagy hasznát vette egy szombati napon, de még így is érte meglepetés bőven.

Csak egy kis koccanás?

Történt ugyanis, hogy az autópályán éppen egy hétvégi versenyre vitte volna gyermekeit, amikor az útépítés miatti elterelésnél feltorlódott kocsisorban ő ugyan meg tudott állni, – a mögötte haladó azonban nem. A koccanás után első volt, hogy a gyermekeket ellenőrizze, majd a járműből kiszállva látta, ahogyan a beléjük csapódott járműből is kikászálódik annak vezetője. Rögtön szembetűnt neki a másik jármű külföldi rendszáma is.

Saját kocsija szenvedte el a kisebb károkat, de már így is látszódott, hogy bizony nem kicsi a sérülés, a másik járműről azonban az is lerítt, hogy ott a gazdaságos javítás szóba sem jöhet majd, azaz totálkáros. A másik jármű vezetője is külföldi volt, közös nyelvet nem találtak. Zoltánnál nem volt baleseti bejelentő, de a hátulról érkező, nem megfelelő követési távolságot tartó sofőr készségesen elővett egy nyomtatványt, kitöltötte azt pár adatot kérve Zoltántól, majd átadta a részére, hogy azt benyújthatja a biztosító felé, csak előtte írja alá.

De mi ez a nyomtatvány?

Zoltán nem értette az egynyelvű, nem magyar iratot, így nem állt kötélnek, pedig a másik fél egy kis matricát mutatva a szélvédőn lelkesen magyarázta, hogy melyik biztosítótársaság lesz illetékes. A koccanás után szinte rögtön elkezdte szervezni a további útját, nem volt kétséges, hogy siet, és még három ország áll előtte. Talán meg sem várta volna a rendőrséget, akiket Zoltán kihívott, ha a járműve nem lett volna teljesen mozgásképtelen. Emiatt Zoltánnak módja volt lefényképezni a szélvédő matricáját, illetve a károkozó jármű okmányait is.

Sűrű nap volt, hiszen mire a tréler a járművüket a szervizhez szállította, majd baráti segítséggel hazajutottak, bizony beesteledett. A rákövetkező első munkanapon megindult a kárrendezés előzetesen a casco biztosítás terhére, hiszen a külföldi érintettség miatt nyilvánvaló volt, hogy a felelősségbiztosítók lassabban lépnek működésbe.

Az első meglepetés akkor érte Zoltánt, amikor kiderült, hogy a másik fél által megnevezett biztosító, amelyet a rendőrség a baleseti jegyzőkönyvben is rögzített, már 25 éve megszűnt, és nem is abban az országban székelt, ami a károkozó jármű felségjelzése. Zoltán ezért a MABISZ-hoz fordult, ahol kérték, hogy az összes iratot küldje meg, hogy minél hamarabb kibogozható legyen, melyik felelősségbiztosító lesz az illetékes, ha lesz egyáltalán ilyen. Mivel az iratok között ott volt az egynyelvű, ismeretlen tartalmú nyomtatvány is, benyújtás előtt a biztonság kedvéért és kíváncsiságból is beütötte a nyomtatvány címét egy internetes fordítóprogramba.

A második meglepetés

Legnagyobb megdöbbenésére a nyomtatvány egy gépjármű adásvételi szerződés volt! Gyorsan konzultált jogász ismerősével, aki elmondta neki, hogy a nyomtatványnak jelen esetben semmilyen következménye nincs, hiszen a felek között szó sem volt arról, hogy Zoltán megvásárolná a károkozó járművet, de ha aláírta volna, bizony ezt utólag nehezen bizonyította volna be.

Rossz szándék, vagy valami más?

Zoltán azóta sem tudja, hogy rossz szándéktól vezérelve, vagy kellő nyelvismeret okán töltött-e ki a saját roncsjárművére a károkozó sofőr adásvételi szerződést, de megfogadta, hogy a történetet mindenkinek elmeséli tanulságként. Egy baleset helyszíne és időpontja olyan sokkhatás az azt elszenvedőknek, ami miatt utólag teljesen irracionális dolgokat tesznek, vagy hagyják, hogy elaltassák gyanakvásukat, éberségüket. Pedig ez nem engedhető meg, hiszen súlyos százezrek, milliók múlnak egy aláíráson.

Időközben a MABISZ tájékoztatta Zoltánt, hogy a károkozó egy másik felelősségbiztosítónál érvényes biztosítással rendelkezett, amit a szélvédőn elhelyezett és Zoltán által lefényképezett másik felirat adataiból derítettek ki. Mivel az ismeretlen nyomtatványt Zoltán nem írta alá, a károkozó akkor sem tudna arra hivatkozni, hogy a roncs értékét is számolják bele a kártérítésbe, ha ez lett volna az eredeti szándéka (no, meg az, hogy a roncs sorsának rendezése ne az ő dolga legyen).

 Így nem vásárolta meg Zoltán a károkozó járművet, ám a tanulságot, miszerint soha, semmilyen körülmények között ne írjunk alá ismeretlen tartalmú iratot, terjeszti, ahol csak lehet. Ahogyan azt is, hogy a higgadt helyzetkezelés, az adatok minél teljesebb körű összegyűjtése később százszorosan megtérül.