Megtudhatják azt is, hogy milyen hiányosságot tartalmaz a rendelet a szabályozott gázcsere forgalomból kivont, pihenő palackokra vonatkozóan.
A híradásokban hónapról-hónapra hallani kivonuló tűzoltók beszámolóiból arról, hogy hány PB-gázpalackot kellett az égő épületből, garázsból vagy pincéből kimenteni a nagyobb pusztítás elkerülése érdekében. A palackokat a lángok mélyéről kihozó tűzoltókról készült képek egyszerre félelmetesek és elgondolkodtatóak. Számos kérdés merül fel a kívülállóban: vajon rendben van-e a PB-palackokkal kapcsolatos hazai szabályozás, tisztában van-e a lakosság a gázpalackokkal kapcsolatos veszélyekkel? Lehetne-e valamilyen módon csökkenteni a tűzoltókra és a vétlen lakószomszédokra háruló veszélyeken?
A fenti híradások többségükben magántulajdonú lakóingatlanokban keletkező tűz oltásához kapcsolódnak. Talán nem véletlenül, hiszen jelenleg hozzávetőleg ötmillió PB-gázpalackot birtokol a hazai lakosság. Ezeknek a palackoknak nagyjából a kétharmada kerül be rendszeresen, nyomon követhetően az engedélyezett gázcseretelepek valamelyikére. Kétmillió palackról azonban nem sokat tudni. Ezeket a tulajdonosaik jellemzően évek, évtizedek óta tárolják, többnyire üresen.
Egy részüket azonban valószínűleg "fekete töltésre" használják. A gázcseretelepeken kívüli töltések komoly veszélyforrást jelentenek nemcsak a palack tulajdonosára és vagyonára, hanem a környezetében élőkre is. A palackoknak kialakításuknál fogva igen hosszú az élettartamuk, a kisszámú meghibásodás és az abból fakadó kockázat kiszűrésére azonban rendszeresen ellenőrizni kell a tárolókat kiszerelési nagyságuktól függetlenül. Amennyiben a palack évekre, évtizedekre kikerül az időszakos ellenőrzésből, használatának kockázata jelentősen megnő.
A szabványtól eltérő feltöltést végző személy és megrendelője vagy vevője ráadásul adott esetben bűncselekményt – közveszélyokozást – követhet el társtettesként vagy tettes-részesi alakzatban, ha a fekete töltés során vagy az így feltöltött gázpalack használatával pusztító hatást (tüzet, robbanást) váltanak ki. A Btk. tényállása a következő: "Aki árvíz okozásával, robbanó, sugárzó avagy más anyag, energia vagy tűz pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy a közveszély elhárítását, avagy következményeinek enyhítését akadályozza, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A tényállást gondatlanul is el lehet követni. Látható, hogy a büntetőtörvény jelenleg nem szankcionálja önmagában a fekete-töltést, még tettenérés esetén sem, ha a közveszélyokozásnak csak elméletileg állt fenn a lehetősége. A büntető jogszabály tehát nem szolgálja a megelőzést, csak a szankciót.
A büntetőjog szabályainál sokkal fontosabbak az ágazati szabályok, vagyis a gázipar, ezen belül is a PB-gázpalackokkal kapcsolatos jogszabályok és műszaki előírások. Ezek közül leginkább témába vágó a 14/1998. (XI. 27.) GM rendelet a Gázpalack Biztonsági Szabályzatról, továbbá a Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzat. Utóbbi nem közvetlen jogforrás, hanem a szakmai szervezetek és a minisztérium által kidolgozott irányadó szakmai szabályzat. A rendelet és a szabályzat is külön kitér a lakossági PB-gázpalackok gyártásával, ellenőrzésével, töltésével, tárolásával és megsemmisítésével kapcsolatos követelményekre. Ami hiányolható, az a szabályozott gázcsere forgalomból kivont, pihenő palackok sorsának rendezése. Ezek a palackok üresen is 1-3 ezer forint közötti forgalmi értéket képviselnek. Számos apróhirdetés olvasható főleg helyi és megyei médiumokban erre vonatkozóan. Ha az üres palackok visszakerülhetnének a forgalmazókhoz, akkor vélhetően számos tűzesetnél megspórolható lenne a gázpalackok mentésére fordított idő és energia. A mentésben részt vevő tűzoltónak nincs lehetősége mérlegelni és felmérni azt, hogy egy gázpalack milyen arányban töltött.
Nem nehéz megjósolni, hogy ha az évek óta használaton kívüli palackok végre kikerülnének a háztartásokból, akkor a tűzoltóknak is könnyebb feladatuk lenne egy-egy kivonulásnál. Ennek ellenére jelenleg sem a lakosság, sem a forgalmazók nem érdekeltek (legalábbis pénzügyileg) abban, hogy az üres és használaton kívüli palackok kikerüljenek a magáningatlanokból. A gázpalack tulajdonosa a gázcseretelepre akkor viheti el a palackot, illetve azt akkor veszik át tőle, ha helyette feltöltött palackot vásárol. A forgalmazók jellemzően nem vesznek át üres palackot még ingyenesen sem, mivel azok tárolására az említett szabályozók alapján ugyanolyan szigorú követelmények vonatkoznak, mint a töltött palackokra. Ez pedig jelentős költséget róna a forgalmazóra. A tulajdonos magánszemély pedig csak akkor mozdítja meg a pincében, garázsban ragadt gázpalackját, ha azért ellenszolgáltatást remélhet.
Ezt a patthelyzetet az állam közreműködése, aktív szabályozó és kellő források bevonása nélkül valószínűleg nehéz lesz feloldani. A jelenlegi állami teherbíró képesség ismeretében sajnos valószínűsíthető, hogy ezentúl is gyakran láthatunk a képeken gázpalackot menekítő, önfeláldozó tűzoltókat.