Ügyfelünk többször kérte a vállalkozót, hogy szállítsa el a sittet, ahogy abban megállapodtak, és ahogy azt Ügyfelünk már ki is fizette. A vállalkozó elzárkózott a teljesítéstől, és egy idő után már a telefont sem vette fel Ügyfelünknek.

Ekkor fordult hozzánk az ügyfél, és első körben felszólítottuk a vállalkozót, hogy teljesítsen. Erre semmilyen választ nem kaptunk. Ügyfelünk a munkát kénytelen volt mással elvégeztetni saját költségén. Az eljáró jogász felhívta a vállalkozót, aki – amint megtudta milyen ügyben keressük – közölte, hogy nem ér rá, letette a telefont, és legközelebb már nem vette fel.

Nyilvánvalóvá vált, hogy jogi eljáráson kívül nem érhetünk el eredményt, mert a másik fél még saját álláspontja mellett még érvelni sem hajlandó. Ezért fizetési meghagyásos eljárást kezdeményeztünk a vállalkozóval szemben, a fogyasztó érdekeinek védelmében. A vállalkozó nem élt ellentmondással, így a meghagyás jogerőre emelkedett. Sikerült a vállalkozónak egy rakás eljárási költséget magára terhelnie, és innentől a követelés jogalapját sem vitathatja.

A jogerős fizetési meghagyás birtokában ismét felszólítottuk a vállalkozót, hogy fizessen, de választ ezúttal sem kaptunk. Nem volt más választás az önsorsrontó vállalkozóval szemben, mint megindítani a végrehajtási eljárást. A végrehajtó tette a dolgát, és a munkadíj mellett kb. ugyanannyi költséget is kénytelen volt behajtani a vállalkozótól. Talán már ő is belátja: jobb lett volna válaszolni az első levélre, és elkerülni a felesleges időhúzást, költségeket. Vagy eleve korrekt módon elvégezni a munkát…