Amikor a GDPR kijött, nagy izgalmat okozott a személyes adatokat kezelő cégek körében (részben joggal) bár tegyük hozzá, hogy a magyar szabályozás már addig is elég szigorú volt. Ennek ellenére hisztérikus pánikot keltett szinte minden nagyobb vállalatnál, és még olyan adatkezelési szabályokat, tájékoztatásokat is átírtak, amik egyébként az új rendelet szerint is szabályosak maradtak. De arra kevésbé lehetett számítani, hogy a magánszemélyeket is megrémíti ez a szigorú szabályozás.
Adatvédelmi tévhitekről itt írtunk részletesebben.
Miről szól pontosan –
a csodálatosan hangzó – AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/679 RENDELETE a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről?
Hát a természetes személyeknek a… Kicsit érthetőbben: adatvédelemről. És szögezzük le a legfontosabb kérdésre adott válaszunkat:
Magánszemély alapvetően nem számít adatkezelőnek a GDPR értelmében. Ugyanis az EU adatvédelmi rendelete szerint a rendelet nem alkalmazandó a személyes adatoknak, a természetes személy által kizárólag személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett kezelésére, amely így semmilyen szakmai vagy üzleti tevékenységgel nem hozható összefüggésbe.
Tehát, ha egy magánszemélynek a kedves olvasó teljesen magánjellegű, bizalmi kapcsolatból eredően megadta az adatait, akkor adatvédelmi szempontból az ő visszaélése nem releváns. Személyiségi jog megsértése, és kártérítés szempontjából azonban releváns lehet. Ugyanis akarva akaratlan, igenis jogsértést követhetünk el, ha mások adataival visszaélünk, és ezzel sérelmet vagy konkrét anyagi kárt okozunk.
Tehát az, hogy nem vagyunk adatkezelők, nem jelenti azt, hogy ne lennénk kötelesek helyt állni, a tevékenységünkkel okozott esetleges károkért. Ha abból eredően, hogy valakinek a személyes adatait kiadtuk, az illetőnek kimutatható anyagi kára keletkezett, akkor annak megtérítését követelheti, akár bíróság előtt is. Szintén követelheti a személyiségi jog sérelméből eredő nem vagyoni sérelmének megtérítését, vagy a jogsértés megállapítását a bíróságtól.
Nyilvánvalóan a személyiségi jog megsértéséből eredő sérelem megtérítése iránti pert csak akkor javasoljuk, ha a jogsértéssel tényleg érte a kedves olvasót valamilyen hátrány. Ha nem, akkor a bírói gyakorlat alapján sérelemdíjra nem lehet számítani. Itt jegyeznénk meg, hogy bár a jogszabály szerint a sérelemdíj megállapításához nem szükséges konkrét hátrány bizonyítása, de a bírói gyakorlat ismeri a bagatell sérelem fogalmát.
Más a helyzet,
ha az adatokat egy egyéni vállalkozó, vagy egy gazdasági társaság alkalmazottja adja át másnak a mi beleegyezésünk nélkül. Minden esetben, amikor olyan személy, aki a munkavégzése, vállalkozási tevékenysége során jut az adatainkhoz, az illető adatkezelőnek minősül. Még bizony akkor is, ha ő a helyi kisboltos, vagy fodrász, akit öt éves korunk óta ismerünk.
Szintén más a helyzet, ha bűncselekmény elkövetése kapcsán, azt elősegítve adták át az adatainkat valakinek (pl. csaláshoz, zsaroláshoz). Ezesetben az adatokkal visszaélő személy akár egy bűncselekmény részese (bűnsegéd) is lehet. Példa: Valaki be akar törni hozzánk, mert elkotyogtuk, hogy egy eredeti Leonardo lóg az előszobánkban, de az illető nem tudja a címünket. Keres egy közös ismerőst, aki előtt felfedi szándékait, és pénzt ígér neki, ha elárulja a lakcímünket, amit az illető meg is tesz. Ezesetben bűnsegédi magatartást tanúsít azzal, hogy a lakcímünket kiadja a tolvajnak. Szó sincs tehát adatvédelmi incidensről…
Olyan eset is előfordulhat, ha az adatainkat (nem bűncselekmény elkövetésére, hanem mondjuk reklám célokra) ellenérték fejében értékesítette valaki. Ez már önmagában bűncselekmény.
A Btk. szerint ugyanis: Aki a személyes adatok védelméről vagy kezeléséről szóló törvényi vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusában meghatározott rendelkezések megszegésével haszonszerzési célból vagy jelentős érdeksérelmet okozva jogosulatlanul vagy a céltól eltérően személyes adatot kezel, vagy az adatok biztonságát szolgáló intézkedést elmulasztja, vétséget követ el.
De érezhető, hogy ezt a bűncselekményt adatkezelést végző személy, az adatkezelés szabályainak megszegésével tudja elkövetni.
Ugyanakkor, pillanatra felejtsük el ezeket a ritka eseteket, és nézzük reálisan: ha valaki az ismeretségi körünkből megadta a nevünket, és egyéb adatainkat egy ismerősének, és ezzel semmilyen érdemi kárt, vagy egyéb hátrányt nem okozott, akkor bírósági útra biztosan nem érdemes terelni az ügyet. Legfeljebb az alapvető illemszabályokról érdemes elbeszélgetni az illetővel.
Mi a helyzet, a kamera felszerelésével?
Ez egy hosszabb cikk témája volna, de azt általánosságban elmondhatjuk, hogy az ingatlanunk védelmét szolgáló kamerafelvételek tekintetében sem kell a GDPR szabályait magunkra vonatkoztatni.
A felvétel akkor tartozik csak a GDPR hatálya alá, amennyiben a látószöge az adatkezelő magántulajdonán kívül eső területen tartózkodó személyekre is kiterjed.
Ameddig a kamera felvételeket nem használjuk fel jogsértő módon (pl. kitesszük az internetre, hogy milyen vicces, ahogy elesik a futár) addig nem sértünk meg semmilyen jogszabályt. Nyilván a kamera elhelyezkedésének azt a célt kell szolgálnia, azt a funkciót kell betöltenie, hogy a mi ingatlanunkat védje, az oda behatoló személyeket rögzítse, és nem a szomszéd szupermodell fürdőszobáját kell figyelnie.
Hatóság, bíróság előtt, bűncselekmény leleplezésére, vagy anyagi kárunk érvényesítése céljából fel is használhatjuk ezen felvételeket bizonyítékként. Ennek részletes szabályai, és a felhasználás korlátai is egy önálló cikkért kiáltanak, így ezek részleteire jelen cikkünkben nem térünk ki.
Összefoglalva
Fontos, hogy a ránk bízott adatokkal, etikusan bánjunk, mert akár komoly jogsérelmet is okozhatunk, még akkor is, ha nem minősülünk adatkezelőnek. Ez igaz az általunk rögíztett kamerafelvételekre is. A kezünkben lévő adat, információ, és felvétel jelentős sérelmet is okozhat, ha nem megfelelően használjuk fel. Ugyanakkor ne csak a jogszabályokat figyeljük ilyenkor, hanem tartsuk észben az alapvető illemszabályokat, és azt az elvet, hogy másokkal úgy viselkedjünk, ahogy azt várjuk, hogy velünk viselkedjenek.