Ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen arról van szó, hogy meghatározott személyi körön belüli erőszakos magatartás esetén a bántalmazottak lehetőséget kapnak arra, hogy a bántalmazót egyrészt a bántalmazottak személyétől, másrészt az addig esetlegesen közösen használt ingatlan használatától a rendőrség közreműködésével vagy bírósági úton távol lehessen tartani. Ebbe beletartozik az is, hogy a bántalmazónak a bántalmazott munkahelyétől, az általa látogatott oktatási-, nevelési-, egészségügyi-, vallásgyakorlási célra szolgáló intézményektől is távol kell tartania magát. Maga a jogintézmény annyiban jelent újdonságot a hazai szabályozásban, hogy az eddigiekhez képest árnyaltabban és összetettebben közelíti meg a hozzátartozók közötti erőszak kérdését, és újfajta állami beavatkozási lehetőséget teremet a bántalmazottak oldalán.A törvényjavaslat azon a nemzetközi jogban már gyökeret vert és elismert alapelven nyugszik, hogy a családon belüli erőszak megakadályozása, a bántalmazóval szembeni fellépés, a bántalmazottak jogainak megóvása és a további jogsérelem megelőzése aktív cselekvést és hatékonyan aktivizálható szervezeti hátteret követel meg az államtól. A magyar modell egyrészt a különböző nemzetközi szervezetek (pl. ENSZ) által korábban elfogadott ajánlásokra, másrészt főként a szomszédos Ausztria jogszabályi modelljére támaszkodik.A törvényjavaslat nagy támogatottságot élvezett a zárószavazás során, a kihirdetést megelőzően azonban a köztársasági elnök előzetes normakontrollra küldte a törvényt az Alkotmánybírósághoz, ezért a jogszabály még nem került kihirdetésre. A köztársasági elnök a normakontroll indokolása során hangsúlyozta, hogy a jogintézmény egésze és lényege teljes mértékben a támogatását élvezi, azt a nemzetközi és a magyar jogrenddel teljes mértékben összeegyeztethetőnek, mi több, kívánatosnak találja. Van azonban a törvényi fogalom meghatározások között két olyan pont, ahol a köztársasági elnök megítélése szerint nem elég egyértelmű, nem elég világos a norma tartalma. Ezek pedig éppen az erőszakos magatartás és a hozzátartozó fogalma, vagyis azok, amelyek kulcsjelentőségűek a jogalkalmazó (pl. a rendőrök, bírák) számára.Az Alkotmánybíróságnak tehát abban a kényes kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a törvény szövege vajon kellően egyértelmű-e, kizárt-e az önkényes jogértelmezés lehetősége, és arányos-e a lehetséges korlátozás (pl. saját lakás használatától való eltiltás) a védendő alkotmányos értékkel és érdekkel.Az Alkotmánybíróság többségi álláspontja szerint az felel meg a jogbiztonság követelményének, ha a jogalkotó a jelenleginél precízebben, egyértelműbben alkotja meg a hozzátartozó és az erőszakos magatartás fogalmát. A jelenlegi fogalmak a gyakorlatban részben értelmezési zavarhoz vezethetnek, részben pedig alkalmasak lehetnek a visszaélésszerű joggyakorlásra – hangzott a döntés indoklása.Határozatukban a bírák ugyanakkor rámutattak, hogy a törvénnyel védeni kívánt olyan alkotmányos értékek, mint az emberi méltósághoz, testi integritáshoz és testi épséghez, egészséghez való jog védelme érdekében alkotmányosan igazolható és elfogadható az a szabály, amely meghatározott időre eltiltja a bántalmazót a bántalmazottal és annak fizikai környezetével történő bárminemű érintkezéstől, még akkor is, ha ez a saját tulajdonában álló ingatlan használatától történő eltiltást jelenti.A távolságtartás jogintézménye 2006-ban került bevezetésre a magyar jogrendszerben úgy, hogy azt csak a folyamatban lévő büntetőeljárás idején lehetett alkalmazni. A védelemből így kiszorultak mindazok, akik nem mertek eljárást indítani bántalmazójuk ellen.Az új törvényjavaslat azonban lehetővé tenné, hogy a távoltartást ne csak bírósági, hanem már hatósági (rendőrségi) úton is el lehessen rendelni.Jelenleg még nem lehet biztosan tudni, hogy mi lesz a jogszabály sorsa. A civil szervezetek azonban remélik, hogy – a korábbiakkal ellentétben – a taláros testület határozata alapján módosított törvényjavaslat ezúttal kihirdetésre kerülhet.