A közlekedési szabályok megsértőivel szemben szabálysértési vagy közigazgatási eljárásban lehet eljárni. Az eljárás megindítása a hatóság feladata, őket terheli az is, hogy eldöntsék, pontosan milyen (közigazgatási vagy szabálysértési) eljárásban állapítják meg a felelősséget. A választás sokszor bonyolultnak tűnhet, mivel rengeteg jogszabály rendelkezéseit kell figyelembe venni.
A közlekedéssel kapcsolatban alapvető, de inkább általános előírásokat tartalmaz a közúti közlekedésről szóló törvény, melynek előírásait a KRESZ szabályai, másfelől egyéb, a járművek jogszerű üzemeltetésével kapcsolatos hazai és európai közösségi szabályok töltik meg konkrét tartalommal.
A közúti közlekedésről szóló törvény rendelkezik azonban arról, hogy szabálysértési eljárás helyett, illetve mellett, mikor kell ún. objektív felelősség alapján, a tényleges szabálysértő helyett az üzembentartóval szemben közigazgatási eljárásban eljárni. Így
- a megengedett legnagyobb sebességre,
- a vasúti átjárón való áthaladásra,
- a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,
- a járművel történő megállásra és várakozásra,
- az autópálya leálló sávjának igénybevételére,
- a behajtási tilalomra, a kötelező haladási irányra,
- a természet védelmére vonatkozó előírások megsértésekor az üzembentartót vonják felelősségre.
A kérdést korántsem egyszerűsíti, hogy ugyanabban az ügyben egyszerre közigazgatási és szabálysértési eljárást is lehet indítani, de csak úgy, hogy szabálysértési eljárásban azzal a személlyel szemben pénzbírság nem szabható ki, akivel szemben közigazgatási bírság kiszabásának van helye.
Az objektív felelősség szigorú és egyelőre hatásosnak tűnő rendszere nem azt jelenti, hogy az üzembentartón kívül más nem vonható felelősségre, csupán azt, hogy ő felel elsősorban.
Az üzembentartó ugyanis átháríthatja a felelősséget a járművel szabályszegést elkövető személyre olyan nyilatkozat bemutatásával, melyből kitűnik, hogy a szabályszegés elkövetésekor ki is vezette a gépkocsit. Ha azonban ez a személy a bírságot határidőig nem fizette meg, és azt tőle nem lehet behajtani, a bírság megfizetésére az üzemben tartót külön határozattal kell kötelezni.
A fenti szabályokkal szemben alapvetően az a kifogás hozható fel, hogy az üzembentartónak a lehető leggondosabb magatartás ellenére sincs lehetősége megkerülni a bírság kifizetését akkor, ha a felelősként megnevezett személy a bírságot nem fizette be és azt nem is lehet tőle behajtani.
Ebben az esetben hiába igazolja kétséget kizáróan az üzembentartó a saját felróható magatartásának hiányát és a törvény szerinti gondos eljárását, a bírságot meg kell fizetnie. Nagyon ügyelnünk kell továbbá a gépjármű használatát igazoló dokumentum tartalmára, mert ha bármilyen előírt adat hiányzik belőle, nem alkalmas a mentesülésre, az eljáró hatóság nem fogadja el az igazolást.
A legkönnyebben eljárási hibára hivatkozva bújhat ki az üzembentartó a bírságfizetés alól. Számos esetben lehetett hallani arról, hogy a bírságolásról szóló közigazgatási határozatok kézbesítése a jogsértés időpontja után három vagy négy hónappal történt meg. Érdemes ezért tisztában lenni azzal, hogy a törvény 60 napos jogvesztő határidőt szab a hatóságnak arra, hogy meg-hozza a határozatát az autóssal szemben. A határidő megtartását nem a határozat keltezésénél, hanem a postára adás dátumánál tudjuk ellenőrizni. A postára adás minősül ugyanis a határozat "közlésének". Gyakran előfordul, hogy a hatóság elkésik a határozattal, ilyen esetben mindenképpen érdemes fellebbezést benyújtani, hiszen ezt a jogértelmezést egy, a rendőrség által is elismert, szakértő bizottság dolgozta ki.