A leggyakoribb eset amikor szerződéskötésre gondolunk az, amikor aláírásunkkal látunk el egy kettő vagy több oldalú írásbeli szerződést (jognyilatkozatot). A Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) a jognyilatkozatot érvényesnek tekinti viszont akkor is, ha azt szóban vagy ráutaló magatartással tesszük meg. A törvény nem is írja elő a kötelező írásbeliséget szerződéskötéskor – néhány kivételtől eltekintve.

A törvény külön feltünteti az egyes szerződéstípusoknál, ha a szerződés írásba kell foglalni. A kötelező írásbeliségre tankönyvi példa az ingatlan adásvételi- vagy ajándékozási szerződés, de ebbe a körbe tartozik ingóságnál vagy ingatlannál az elővásárlási, visszavásárlási, vételi vagy eladási jog alapítása is. A bizalmi vagyonkezelési szerződés, a haszonbérleti szerződés, a lakásbérleti szerződés, a garanciaszerződés, a kezességi szerződés, illetve a tartási szerződés is ezen „speciális” körbe tartoznak.

Szóbeli szerződés

A fenti esetekben az írásbeliség tehát kötelező tartalmi elem a szerződések érvényességéhez. Ezen kívül valamennyi szerződést megköthetünk szóban is, ugyanúgy kötelezettség fog keletkezni a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Rendszeresen szóbeli szerződéseket kötünk a közeli ismerőseinkkel, amikor valamiben megállapodunk. De a hosszú ideje fennálló, másokat is érintő szokásaink is sokszor szóbeli szerződéssel jönnek létre úgy, hogy nem is gondolunk bele, hogy éppen szerződést kötöttünk.

Lényeges különbség azonban, hogy egy vitás helyzet esetében sokkal nehezebb lesz kideríteni és bebizonyítani, hogy valójában miben is állapodtak meg a szerződő felek. Mindkét fél hozhat tanúkat és ugyanúgy rendelkezésükre állnak bizonyítási eszközök, de ha jogvita alakul ki, az általában azért van, mert valamelyik fél nem vagy rosszul emlékszik az eredeti megállapodásra.

Mindennapi stresszforrás: a ráutaló magatartás

Ha valaki valamit tesz, vagy éppen nem tesz meg és ebből a másik fél egyértelműen felismeri a szerződéskötésre irányuló akaratot, a jog ezt a magatartást értékeli és érvényes szerződéskötéssé nyilvánítja.

A mindennapi életből jó példa a közüzemi szerződés érvényes létrejötte, miután az új ingatlant birtokba vesszük és nem jelezzük rögtön a fogyasztóváltozást. De ráutaló magatartással létrejön a szerződés egy boltban is: a terméket kiválasztjuk, a pénztárnál fizetünk érte anélkül, hogy bármelyik fél megszólítaná a másikat.

Az önkiszolgáló éttermek és boltok esetében szintén ráutaló magatartással kötünk szerződést, de a tömegközlekedési eszközre történő felszálláskor is kifejezzük azon kétségtelenül felismerhető akaratunkat, hogy igénybe vesszük a szolgáltatást. Ilyenkor is ráutaló magatartással kötünk szerződést.

Végezetül hozzátesszük, hogy a „hallgatás egyenlő beleegyezés” szituáció automatikusan még nem fog ráutaló magatartással megkötött szerződésnek minősülni. Ez csak akkor lesz jogilag releváns, ha a felek erről kifejezetten rendelkeznek, vagy a korábbi kapcsolatuk alapján mindenkinek egyértelmű ez a magatartás.