A károkozás
Róbertnek meglehetősen szűk helyen kellett manővereznie. És bár tapasztalt sofőr volt, sajnos nekiütközött egy álló polcszerkezetnek, ami felborult, és a rajta tárolt műszerek nagy része megsérült, összetört. A telephely vezetője az esetről jegyzőkönyv felvételét kezdeményezte, amit Róbert azonban nem volt hajlandó aláírni. Ugyanis azt tartalmazta, hogy személyesen vállalja a teljes kárösszeg megtérítését. Hosszas vitatkozás után Róbert felhívta a munkáltatóját, aki azonban csak annyit mondott, hogy a kárt mindenképp Róbert fogja kifizetni, elvégre ő ment neki a polcnak.
Az igényérvényesítés
Néhány hét múlva Róbert munkáltatója ügyvédi felszólítást kapott a megrendelőtől, melyben a felmerült károk megtérítését követelték tőle. Ez a csatolt iratok alapján mindösszesen egymillió forintot tett ki. A felettes azonnal behívatta Róbertet, és közölte, hogy ezt részletekben le fogja vonni a fizetéséből. Róbert azonban addigra készen állt a válasszal. Jelezte a felettesnek, hogy beszélt egy ügyvéddel, aki felvilágosította, hogy az alkalmazott károkozása esetén a foglalkoztató felel a károsulttal szemben. A felettese megjegyezte, hogy ő is konzultált a jogi osztállyal, ahol azt a tájékoztatást kapta, hogy a munkáltató kárigényét érvényesítheti a munkavállalóval szemben, mégpedig gondatlan károkozás esetén négyhavi távolléti díj erejéig. Azt is hozzátette, hogy Róbert körülbelül 350.000,- Ft-ot keres, tehát az egymillió forintos kártérítés így is levonható tőle.
A kompromisszum
Végül Róbert fogadott ügyvédje és a munkáltató jogi osztályának jogtanácsosa személyes találkozó keretében tisztázták a vitát. Egyetértettek abban, hogy a polgári jog szabályai szerint a károsulttal szemben a munkáltatónak kell helytállnia az alkalmazott károkozásáért. Ugyanakkor a munkajog szabályai lehetővé teszik, hogy amennyiben a munkavállaló gondatlanul kárt okoz a munkáltatónak, négyhavi távolléti díj erejéig vele szemben igényt érvényesítsen a munkáltató.
A munkaszerződése szerint Róbert a garantált bérminimum összegét kereste meg. Nem hivatalosan persze többet kapott kézhez, jogi úton azonban ez nem érvényesíthető, tehát a megrendelő által követelt egymillió forintos összeg nem hajtható be kizárólag tőle, mint munkavállalótól. Emellett a munkabérből eleve csak a munkavállaló hozzájárulásával vagy végrehajtható határozat alapján lehetséges letiltani bármit az adókon és a járulékokon kívül. Mivel Róbert ilyen mértékű levonáshoz nem járulna hozzá, marad a bírósági igényérvényesítés, ami legalább annyi pénzt felemészt, mint maga a követelt összeg.
Észszerű megoldásnak bizonyult tehát valamilyen köztes megoldás megtalálása, tekintetbe véve azt is, hogy Róbert nem tagadta részben fennálló felelősségét, pusztán azzal nem értett egyet, hogy a teljes kárt neki kellene viselnie, s rávilágított arra is, hogy a követelt összeget a megrendelő részéről is irreálisnak tekinti.
Ezt követően a két jogász pontról pontra átbeszélte a felszólító levelet is, mely a megrendelőtől érkezett, annak valamennyi mellékletével együtt. Ennek során egyetértettek abban, hogy a kár bekövetkezésében közrehatott a megrendelő is. Egyfelől, a fényképek alapján nem biztosított elegendő helyet a rakodásra. Emellett olyan érzékeny műszereket tárolt egy amúgy is instabil, nem zárható polcon, melyeket nem indokolt. Mi több, kifejezetten hanyag lépés – egy raktárhelyiségben tartani, ahol kis- és nagyteherautók fordulnak meg. Ebbéli nézetüket meg is osztották a megrendelővel. A körültekintő eljárás végül kettős kompromisszumot eredményezett. A megrendelő cég jócskán engedett a milliós nagyságrendű követelésből, és Róbert is megegyezett a felettesével abban, hogy a gondatlanság miatt őt terhelő részt kisebb részletekben teljesíti.