Nyilván az internet népe, mint minden ilyen esetben azonnali megtorlást követelt, a rengeteg laikus komment között néha felsejlett a releváns jogi szabályozás is, álláspontunk szerint fontos, hogy egy ilyen nagy médianyilvánosságot kapó eseménnyel összefüggésben áttekintsük mit lehet és mit nem, jogi szempontból.

A Büntető Törvénykönyvet olvasgatva, azzal viszonylag sokan tisztában vannak, hogy Magyarországon az átlagos beleegyezési korhatár a szexuális cselekmények végzésére a betöltött tizennegyedik életév. Ez azt jelenti, hogy aki betöltötte a tizennegyedik életévét, saját döntése szerint él nemi életet, a lényeg, hogy az együttlét konszenzuális alapokon nyugodjon.

Az a személy, aki a tizennegyedik életévét még nem töltötte be, de a tizenkettedik életévét már igen, szintén végezhet szexuális cselekményt olyan személlyel, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be.

A tizenkettedik életévét be nem töltött személlyel minden esetben szexuális erőszakról beszélünk, még abban az esetben is, ha a szexuális cselekménnyel a tizenkét éven alul gyermek egyetértett vagy ő maga kezdeményezte.

Mióta ilyen alacsony a beleegyezési korhatár?

Sokan terjesztenek ezzel kapcsolatban téves információkat az interneten. A konszenzuális alapon működő szexuális együttlét, már az 1960-as évektől kezdve a tizennegyedik életév betöltéséhez kapcsolódott, így nem mondhatni az életkori határ az utóbbi időkben került volna leszállításra.

Ami a félreértésre okot adhat az az, hogy a büntetőjog sokáig különbséget tett a heteroszexuális és homoszexuális párok tekintetében, így az ugyanolyan nemű személyek között a beleegyezési korhatár egészen 2002-ig a betöltött tizennyolcadik életévhez kapcsolódott.

Ekkor az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az ilyen jellegű differenciálás diszkriminatív, ami egyébként józan ésszel átgondolva, teljesen egyértelmű, hiszen ha azt vizsgáljuk, hogy mikor érik meg egy személy arra, hogy önállóan döntést tudjon hozni a saját nemi életével kapcsolatban, ahhoz nincs köze annak, hogy ezt a cselekményt kivel kívánja végezni.

Miről beszélhetünk a konkrét ügy kapcsán?

Amit eddig biztosan lehet tudni, hogy B. Zsolt tett olyan kijelentéseket az interneten, amelyek arra utalnak, hogy egy 15 éves gyerekkel szexuális cselekményeket végzett.

Ennek kapcsán a Büntető Törvénykönyv úgy fogalmaz, hogy szexuális cselekmény a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.

Alapesetben jelen ügyben, ha nem pedagógiai asszisztensként végzett volna ilyen cselekményt egy diákkal, akkor szexuális visszaélésről nem beszélhetünk, hiszen a gyermek a tizennegyedik életévét már betöltötte. Nyilván jelen ügyben mindenképpen szükséges vizsgálni, hogy a B. Zsolt az említett viszonyt mióta folytatta a diákkal.

A szexuális visszaélés szabályozása, azonban említ egy kivételt az életkori határok között.

Ez alapján az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét betöltött, de tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel a vele kapcsolatban fennálló hatalmi vagy befolyási viszonyával visszaélve szexuális cselekményt végez, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Jelen esetben tehát vizsgálat tárgyát képezi, hogy egy pedagógiai asszisztens és egy diák között fennáll-e a fent említett hatalmi-befolyási viszony vagy sem és ennek kapcsán beszélhetünk-e visszaélésről.

Ennek megállapítása nyilvánvalóan a bíróság hatáskörébe fog esni.

Nagyon könnyen dobálóznak az interneten a pedofília kifejezéssel úgy, hogy egyébként mögöttes definíciójával nincsenek tisztában. Önmagában a kifejezés egyáltalán nem jogi megfogalmazás, tehát ezt a Büntető Törvénykönyvben ne keresse senki. A pedofília egy olyan parafília, mely során az adott személy a pubertáskor előtt álló személyekkel szemben érez szexuális vonzalmat. Önmagában a szexuális deviancia nem büntetendő, egészen addig, amíg az adott személy nem valósít meg büntetendő cselekményt.

Egy 15 éves személlyel folytatott szexuális cselekmény esetén pedig nem lehet pedofíliáról beszélni, hiszen ebben a korban a másodlagos nemi jellegek általában már kialakultak, tehát az adott személy nem a serdülőkor előtt áll.

Akkor ez így teljesen rendben van?

Minden ilyen ügyet egyedileg szükséges vizsgálni, azt azonban muszáj kijelenteni, hogy a törvény nem tesz különbséget annak tekintetében, hogy egy kiskorú és egy nagykorú személy szexuális együttléte során, mi az optimális korkülönbség.

Ha azonban egy kicsit távolabb tekintünk a nemi erkölcs elleni bűncselekményektől, célszerű azt vizsgálni, hogy történt-e kiskorú veszélyeztetése. Az talán kimondható, hogy egy pedagógiai asszisztens a diákok viszonylatában, nevelésre, felügyeletre és gondozásra hivatott személy. Ennek kapcsán pedig ha kötelezettségszegésével a gyermek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, akkor bűncselekményt követ el.

Hangsúlyoznám, hogy ennek megállapítása szintén a bíróság feladata lesz.

Mit tehetünk?

A jelen ügyből kifolyólag sokan kiáltanak a beleegyezési korhatár azonnali emeléséért. Ez egy nagyon összetett kérdés, hiszen az, hogy ki mikor áll készen nemi életet élni, emberenként eltérő, a jognak mégis kötelessége egy olyan objektív mércét adni, amelyhez az embereknek igazodniuk kell.

Ha a gyermekeket szeretnénk megóvni, akkor annak nem feltétlenül az a megoldása, hogy emeljük a beleegyezési korhatárt, különös tekintettel arra, hogy évente hány gyermek születik úgy, hogy a szüleik még maguk is kiskorúak.

Mint minden ilyen esetben a megoldás a prevenció és a tudatos szexuális nevelés lehetőleg minél fiatalabb kortól, a gyermekekkel való rendszeres beszélgetés és felkészítésük a biztonságos nemi életre. Fontos annak megtanítása, hogy a gyermek tisztelje és védeni tudja a testi integritását, tudjon nemet mondani és szükség esetén tudjon kihez fordulni.

A szexuális nevelés ugyanolyan szerves részét képezi a szülői, oktatói munkának,  mint az, hogy a gyerek köszönjön, ha belép valahova vagy tudjon késsel-villával enni. A megfelelő támogatás és a tudás a legnagyobb fegyver a gyermekeink kezében, hogy felelős döntéseket tudjanak hozni.