Aki gépjárművel közlekedik, annak nem újdonság, hogy közterületen történő parkolás a városokban díjfizetéssel jár. A helyi közutak, területek vonatkozásában az önkormányzat, míg az országos közutak, területek kapcsán a kormány határozza meg rendeletében, hogy mely területen, mekkora összegű várakozási vagy parkolási díjat kell fizetni.

A közúti közlekedésről szóló, 1988. évi I. törvény előírja, hogy a díjfizetési kötelezettség olyan várakozási területen és időre rendelhető el, „amelyen az adott időszakban a járművek várakozására alkalmas helyek átlagos foglaltsága a 70%-ot meghaladja.

A parkolási díjat jellemzően, de nem kizárólagosan jegyautomatából, vagy mobil alkalmazás útján vásárolható meg. Ha valaki nem váltja meg a parkolási jegyet, vagy a megváltott jegy lejárati idejénél tovább várakozik díjfizetés nélkül, pótdíjra számíthat. A várakozás és díjfizetés feltételeit mindig jogszabály állapítja meg, melyeket jellemzően -a fentiek szerint – a helyi önkormányzat alkot. Azonban országosan esetlegesen eltérő részletszabályok ellenére is vannak olyan közös előírások, melyek minden esetre irányadóak. Ekként a közúti közlekedési törvény egységesen előírja, hogyha a jármű díjfizetési kötelezettség alá eső várakozási területen díjfizetés nélkül várakozik, vagy a kifizetett várakozási időt egy óránál rövidebb időre történt fizetés esetén 5 perccel, egy órára vagy annál hosszabb időre történt fizetés esetén legalább 15 perccel túllépi, várakozási esetenként egy órai várakozási díjat, továbbá pótdíjat kell fizetni.

Az egyes rendeletek általában azt is előírják, hogy az üzembentartó mentesülhet-e és ha igen, akkor milyen feltételek mellett a díjfizetési kötelezettség alól. A fenti törvény ugyanakkor maga is nevesít egy ilyen esetet. Ezek szerint, a jármű üzembentartója mentesül a várakozási díj és pótdíj megfizetése alól, ha a jármű a díjfizetés nélkül történt várakozást megelőzően jogellenesen került ki a birtokából, és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben kezdeményezték a megfelelő hatóság eljárását. De ilyen eset lehet az, ha a tulajdonos eladta a járművet, azonban a vevő annak átírása miatt nem intézkedett. Mindezt természetesen az érintett üzembentartónak bizonyítania kell a szolgáltató fél, ezért ez feltétlenül aktív közreműködést igényel az üzembentartótól, magyarán nem javasolt félredobni az esetleges felszólítást és nem foglalkozni.

Ugyanez a törvény szabja meg, hogy mekkora lehet a pótdíj mértéke, attól függően, hogy a befizetés 15 napon belül, vagy esetleg azon túl valósul meg. Eszerint, ha a pótdíj kiszabásának napját követő 15 napon az üzembentartó befizeti a pótdíjat, akkor a pótdíj mértéke az adott napon belül díjköteles időszakra és további két órai várakozásra számított várakozási díj. Ha a befizetésre 15 napon túl kerül sor, akkor ez az összeg már az egy órai várakozási díj negyvenszerese, tehát lényegesen magasabb összeg. A törvény külön kiemeli, hogy a határidő megtartott az utalás elindításával is, tehát nem az számít, hogy mikor kerül jóvárírásra a kedvezményezettnél a befizetés.