Női esélyek II. – A diszkrimináció fajtái

Egy férfi hangosbemondóval kiabál egy kezét maga elé tartó nőre.

Az esélyegyenlőségi törvény szerint valamennyi természetes személlyel tisztelettel, körültekintéssel, és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. Legyen szó munkavégzésről, vállalkozás indításáról, vagy akár valamilyen szolgáltatáshoz vagy áruhoz való hozzájutáshoz, nemi alapon közvetlenül és közvetetten is tilos a megkülönböztetés.

Alaptörvény és Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény egyaránt tiltja a nemi alapon való megkülönböztetést. Ez utóbbi jogszabály közvetlen diszkriminációnak minősíti még a családi állapot, életkor, anyaság, terhesség vagy részmunkaidős foglalkoztatás miatti különbségtételt is, mert ezek a legtöbb esetben ugyancsak a női nem esélyeit nehezítik. A nők számára ma még sajnos mindennaposak az életkorra, családi állapotra és ezáltal a tervezett  gyerekvállalásra vonatkozó indiszkrét és egyben jogellenes kérdések, melyek a férfiakkal szemben való érvényesülésüket nehezítik. Nőként érdemes tudni, és a környezetünkben is tudatosítani, mi az, ami megengedhető magatartás és mi az, ami már diszkriminációt valósít meg és jogunk van felszólalni ellene.

 A törvény a diszkrimináció fajtáit a következő kategóriákba sorolja: közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, a jogellenes elkülönítés, megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás.

Közvetlen diszkriminációnak az minősül, ha egy nő pusztán azért részesül kedvezőtlenebb bánásmódban vagy esik el egy lehetőségtől, mert nő, szemben a vele összehasonlítható helyzetben levő férfitól. Amennyiben van igazolható, ésszerű indok, a megkülönböztetés nem diszkriminatív. A törvény az Európai Bíróság gyakorlatával (Kalanke-eset, H. Marschall és a Land Nordrhein-Westfalen ügy) összhangban csak a nők hátrányos megkülönböztetését tiltja, de nem teszi kötelező az összehasonlítható helyzetben lévők közül a nők feltétlen előnyben részesítését, mert ezzel a férfiakat diszkriminálná a szabályozás.

Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem tűnő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, ami azonban végső soron a nőket nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hozza, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy lenne. Ilyen lehet a várandós munkavállalók kizárása a támogatott képzésekhez való hozzájutásból, vagy olyan pályázati feltétel, ami összefüggően fennálló több év munkaviszonyt igényel. Ezekben az esetben ugyanis a megnevezett feltétel közvetetten egy, a törvény által védett tulajdonságokkal pontosan meghatározható csoportot jelöl.

A cikksorozat utolsó részében a diszkrimináció további fajtái, a zaklatás, szexuális zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás, valamint a diszkrimináció alkalmazására adott utasítás kerülnek bemutatásra.