Nem dísztárgy: a nyuszi tartása kötelezettségekkel jár!

Húsvétkor elterjedt szokássá vált nyulat ajándékozni, hiszen a rengeteg reklám és az állatkereskedésekben sorakozó kisállatok erre sarkallnak. 

Sokak nem gondolják végig, hogy az állat nem csak egy pár napig lesz a családban, hanem élete végéig. Úgy veszik meg a nyulat, hogy fogalmuk sincs, hogyan kell tartani, csak azért, mert a „gyerek örülni fog neki”, meg „jól mutat Húsvétkor a kertben ugráló tapsifüles”.

A gondos és állatbarát tenyésztők, állatvédők küzdenek ez ellen, s megpróbálják felhívni a figyelmet a felelős állattartásra. A Húsvétkor vásárolt nyulak többsége ugyanis az utcára, vagy rosszabb esetben a konténerekbe kerül, ami bűncselekmény.

Húsvét után, visszatérünk a dolgos hétköznapokba, a gyerekek az oviba, iskolába, s kiderül, hogy nincs elég idő az állatra. Felelősséggel tartozunk iránta, etetni kell, foglalkozni vele, esetlegesen még kárt is okoz, s rá kell jönnünk, hogy az egyébként is zsúfolt életünkbe nem fér bele egy kisállat. Ilyenkor többen szélnek eresztik a kisállatot, vagy kegyetlen módon egyszerűen csak kidobják. Ők nem tudják, hogy amit tettek, bűncselekmény. A kidobott állatok ráadásul pár napon belül elpusztulnak, nagyobb állatok áldozatául esnek.

Az állatvédelmi törvény ugyanis védelemben részesíti a kedvtelésből tartott állatokat, így a nyulakat is. Eszerint, az állattartó köteles a jó gazda gondosságával eljárni, az állat fajának, fajtájának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni. Felelősséggel tartozik tehát az állatért. Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelő és biztonságos elhelyezéséről, szakszerű gondozásáról, szökésének megakadályozásáról.

A törvény szerint, az ember környezetében tartott állat tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elűzése, elhagyása vagy kitétele tilos és bűncselekménynek minősül. A Büntető Törvénykönyvünk rendelkezései szerint aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy állattartóként háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés is lehet, ha olyan módon követik el a bűncselekményt, hogy az az állatnak különös szenvedést okoz.

Korábban az állatkert befogadta az elhagyott állatokat, de mivel nagyon megszaporodott a számuk, ezért megszüntették ezt a lehetőséget, arról nem is beszélve, hogy a kisállatok sok esetben a ragadozók etetésére szolgáltak. A gyakorlatban az állatkereskedések sem veszik már vissza az eladott állatokat. Ha vissza is vennék, az árát biztosan nem térítik vissza.

Összegzésül érdemes tehát végiggondolni, felelősséget tudunk-e vállalni az állat iránt az ünnepek után is. Amennyiben nem, úgy ne tegyük ki magunkat annak, hogy esetlegesen bűncselekmény elkövetőivé váljunk. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülnénk, keressük fel a közeli állatvédőket és kérjük az ő segítségüket.