A letöltés bűncselekmény?

Biztosan észrevettük már, hogy a filmek lejátszása előtt a következő mondatok jelennek meg: "Nem lopnál autót! Nem lopnál táskát! Akkor filmet miért lopsz? A letöltés bűn!" 

Több országban már ismeretes az illegális fájlcserében részt vevő magánszemélyek felelősségre vonása. Az internetes felületekről történő letöltés, IP-cím alapján ugyanis viszonylag könnyen visszaellenőrizhető. A többi csak azon múlik, hogy az adott ország jogrendszere megengedi-e az internetszolgáltatóknak, hogy kiadják az IP-címhez tartozó előfizetők adatait. Németországban például elég gyakori, hogy a jogosultak bírósághoz fordulnak az adat kiadása iránt, majd a sértett a jogsértővel szemben eljárást indít.

Többször felmerülő, vitát nyitó kérdés az internet-kalózkodás jogi minősítése. A kárt a jogosultak (a kiadók, vagy a filmet, zenét forgalmazó üzletek) bevételkiesése jelenti ezekben az esetekben. Az Európai Bizottság előtt már az is felmerült a probléma orvoslásaként, hogy az internet-szolgáltatóra terheli azt a felelősséget, hogy kiszűrjék a saját hálózatukban előforduló illegális letöltéseket.

Na de mi a helyzet itthon, valóban bűnözünk, ha letöltünk egy filmet?

A választ a szerzői jogról szóló törvényünkben találjuk meg. A szerzői jogi oltalom alatt álló alkotásokat érintő fájlcsere, minden esetben büntetőjogi keretek között értelmezhető, tekintettel arra, hogy a szerzői jogokat sérti. A többszörözés, illetőleg a hozzáférhetővé tétel (feltöltés) esetében ugyanis a fizetendő jogdíjak elmaradása folytán, azok nyilvánvalóan vagyoni hátrány okozásával járnak. A törvény szerint a pusztán magáncélú, jövedelemszerzést nem szolgáló többszörözés, vagyis másolás, vagy ha úgy tetszik letöltés, az úgynevezett szabad felhasználás körébe tartozik. A szabad felhasználást a törvény engedi. Szerzői jogsértés hiányában pedig, büntetőjogi felelősség megállapítására nem kerülhet sor. Ebben a körben a felhasználás ingyenessége ugyanis eleve kizárttá teszi a vagyoni hátrány bekövetkezésének lehetőségét, s így a bűncselekmény megállapítását is.

A letöltés ily módon nem bűncselekmény, tekintve, hogy a jogosult engedélye, illetve a díjfizetés nélkül megengedett magáncélú többszörözésre vonatkozó szabályok értelmében, természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ezekben az esetekben, annak sincs jelentősége, hogy a letöltés (többszörözés) nem jogszerűen létrejött, tehát hamisított példányról történt.

Nem tartozik az adott helyzetben elvárható gondosság körébe annak vizsgálata a letöltő részéről, hogy az interneten hozzáférhető, szerzői jogi oltalom alatt álló alkotás hozzáférhetővé tételére a szerző engedélyével, vagy annak hiányában került-e sor.

Természetesen nem jogvédett tartalmak szabadon terjeszthetőek, azonban nem elhanyagolható tény, hogy a fájlcserélőkön elérhető tartalmak legnagyobb részt a szerző engedélye nélkül jelennek ott meg, és mivel a megosztó hálózatokon a másolás (letöltés) mellett egyszerre megosztás, így visszatöltés is történik, a szabad felhasználás körét sok esetben már túllépjük, amely esetekben megvalósulhat a szerzői jogok megsértése. A feltöltéssel, megosztással ugyanis már továbbítjuk a jogvédett tartalmat. Az ugyanis már a szerzői jogról szóló törvényünk értelmében nyilvánossághoz történő közvetítésnek számít a jogvédett tartalom esetében. 

A bizonyítás azonban egyáltalán nem egyszerű, az ugyanis csak próbaletöltéssel lehetséges, továbbá, nagyon nehéz a jogsértők teljes körének feltárása, az ebben a körben történő feljelentések tehát többnyire nem hozzák meg a kívánt eredményt.