Az alapvető kérdés
Biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már a Magyarországon lévő két nagy szolgáltató futárjaival, akik igen jól felismerhetőek világoskék, illetve magenta színű kabátjukról, illetve az ugyanilyen színű melegentartó dobozaikról. Megrendelőként ugyanakkor általában csak annyit látunk, hogy a szolgáltató honlapján vagy alkalmazásában megrendeljük az általunk kiválasztott étteremből a számunkra kívánatos fogást, majd szintén ugyanezen a platformon végig követjük a futár útját az étteremből házunkig, ahol is átvesszük a megrendelésünket. Ritkán gondolunk bele ugyanakkor abba, hogy ebben a folyamatban rajtunk kívül másik három szereplő vesz részt: a szolgáltató, aki platformot biztosított a megrendeléshez, az étterem, aki elkészítette azt, illetve a futár, aki kiszállította az ételt.
A megválaszolásra váró alapvető kérdés azonban az volt, hogy a szolgáltató és a futárok között vajon munkaviszony vagy megbízási jogviszony áll fenn? A köztük lévő jogviszony egyes elemei ugyanis inkább a munkaviszonyra jellemzőek, míg más elemei inkább a megbízási jogviszony sajátosságai. Munkajogi, munkavédelmi, illetve adózási szempontból pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a két fél között valójában milyen jogviszony áll fenn.
Az elhatárolásról
A munkaviszony és megbízási jogviszony elhatárolásának problémája egyáltalán nem újkeletű, számtalan bírósági ítélet foglalkozott már a kérdéssel, illetve egy viszonylag stabil bírósági és munkaügyi hatósági joggyakorlat alakult már ki. Az újdonsága ennek az ügynek az, hogy az úgynevezett platform munkavégzés esetére kellett a már kialakult gyakorlatot alkalmazni.
A munkaviszony, illetve a megbízási jogviszony elhatárolása során a hatóságok, illetve a bíróságok különböző elsődleges, illetve másodlagos minősítő jegyek vizsgálatával állapítják meg azt, hogy a konkrét esetben milyen jogviszony áll fenn a felek között. Az elsődleges minősítő jegyeket általában hangsúlyosabban veszik figyelembe az eljárás során, azonban önmagában egy vagy több minősítő jegy sem sorolja be egyik, vagy másik jogviszony típusba a felek közti kapcsolatot. Tehát a minősítés mindig az eset összes körülményétől is függ.
Elsődleges minősítő jegynek számít például az, hogy a felek miként határozták meg az ellátandó feladatot, vagy az, hogy a munkavállaló a munkaviszonyban a munkavállaló személyesen vesz részt, munkáját személyesen látja el, míg megbízási jogviszonyokban a megbízott nem biztos, hogy maga végzi el a feladatot. Szintén elsődleges minősítő jegy, hogy a munkaviszonyban a felek szoros alá-fölérendeltségben állnak egymással, a munkavállaló betagozódik a munkáltató szervezeti egységeibe, míg megbízási jogviszony esetén a felekre a mellérendeltség a jellemző.
A másodlagos minősítő jegyek közé tartozik például az, hogy a munkát adó félnek mire terjed ki utasítási, ellenőrzési joga, ki határozza meg a munkaidő beosztását, a munkavégzés helyét, kinek az eszközeivel végzik a munkát, van-e írásbeli szerződés, valamint a munkáért rendszeres díjazás jár-e.
A konkrét ügy
A fent említett minősítő jegyek azonban csak támpontokat adnak a hatóságok, illetve bíróságok kezébe ahhoz, hogy egy-egy konkrét esetet megvizsgáljanak. A minősítő jegyekből ugyanis a következtetések levonása már az eljáró hatóságok, bíróságok feladata. Ennek során pedig igen eltérő következtetésekre lehet jutni.
Az ügyben felperesként szereplő futár az iránt nyújtott be keresetet, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy közte és a szolgáltató között munkaviszony állt fenn 2019. október 17. napja és 2020. január 15. napja között. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság azonban megállapította, hogy a felperes az említett időszakban heti 40 órás általános munkaidő figyelembevétel havi bruttó 161.000 forint alapbér mellett munkaviszonyban állt az alperesnél. Az ügy végül a Kúrián kötött ki, ahol a decemberben meghozott ítélettel adtak választ arra a kérdésre, hogy a felek között munkaviszony vagy megbízási jogviszony állt fenn.
A Kúria végül a jogerős másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, tehát álláspontja szerint a felek között nem állt fenn munkaviszony. Megállapította, hogy a munkaviszony elsődleges minősítési jegyét jelentő alá- fölérendeltség fennálltát igazoló széles körű, a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítási és az ezt biztosító ellenőrzési jog a perbeli esetben az alperes oldalán nem állt fenn.
Megállapította továbbá, hogy a felperes tevékenysége arra terjedt ki, hogy az alperessel szerződött éttermekből különböző termékeket szállított ki. Álláspontja szerint az, hogy az alperes körben felügyeli és meghatározza a futárok részére az egyedi feladatok teljesítésének a módját, például megköveteli bizonyos arculati elemek viselését még nem minősül olyan széleskörű utasításadási jognak, ami alapján a jogviszonyt munkaviszonynak lehet minősíteni. Sőt, még az a követelmény, hogy a vállalt aktív periódusban egyfajta rendelkezésre állást és 75 másodpercen belüli fuvarelfogadást várt el az alperes sem olyan fajta utasításadási jog, ami alapján munkaviszonyról beszélhetünk.
A fentieken túlmenően a Kúria álláspontja szerint a futár nem az alperes szervezetében munkát végezve látta el feladatait, a felek között nem volt hierarchikus kapcsolat, függőség. Az, hogy a feladatkiosztás a futárok esetében egy applikáción keresztül történt, önmagában az alá-fölé rendeltséget nem igazolja. A kiszállítás megtörténtének ellenőrzése pedig a díjazás alapjául szolgáló teljesítésigazolásához volt szükséges.
A Kúria rögzítette továbbá azt is, hogy a felperes maga osztotta be azt az időtartamot, amikor feladatokat kívánt ellátni; ezt senki nem ellenőrizte, és nem kérte számon. A díjazás formájának a jogviszony minősítése szempontjából a Kúria álláspontja szerint nincs döntő jelentősége. Így az a tény, hogy a díjazás részben óradíjat is tartalmazott, nem jelentheti azt, hogy mindez munkabérnek minősül. Mindezeken túlmenően pedig mivel a felperes a futár tevékenységet saját eszközeivel végezte, így a feladatok ellátáshoz feltétlenül szükséges erőforrásokat döntően nem az alperes biztosította.
Összefoglalás
Összefoglalva tehát a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy a platform munkavégzés keretében dolgozó futárok és a platformot üzemeltető szolgáltatók között nem munkaviszonyt, hanem megbízási jogviszony jön létre. Mindezek alapján tehát ezen futárok bizonyosan a jövőben is kiesnek a munkavállalókat védő jogszabályok hálójából, munkajogi, munkavédelmi és társadalombiztosítási szempontból is.