A Munka Törvénykönyve részleteiben szabályozza azokat az eseteket, amikor és amilyen módon a munkaviszony megszüntethető. Ennek a módja a felek közös megegyezése is lehet, illetve bármelyik fél munkaviszonyra vonatkozó megszüntető nyilatkozata is alapul szolgálhat.
Téves az az álláspont miszerint a munkaviszony várandósság ideje alatt a nem szüntethető meg. Ugyanis annak semmi akadálya nincs, hogy – amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak és ezt a munkáltató bizonyítani is tudja – akár azonnali hatállyal, akár a felek közös akaratából véget vessenek a felek a jogviszonynak.
A törvény azonban a várandós nőket külön nevesítve védi a munkáltatói felmondástól. Eszerint, az alaptétel az, hogy a munkáltató felmondással nem szüntetheti meg a munkaviszonyt a nő várandóságának időtartama alatt. Ugyanakkor a várandós nőt e védelem főszabály szerint abban az esetben illeti meg, amennyiben igazolni tudja, hogy a várandósságát a munkáltató tudomására hozta. Ha azonban a felmondás közlését követően tájékoztatja a munkáltatót a nő a várandósságról, akkor a munkáltatónak még lehetősége van arra, hogy a tájékoztatástól számított 15 naptári napon belül írásban visszavonhatja a felmondást.
Sajnos annak sincs akadálya, hogy amennyiben a felek határozott idejű munkaszerződést kötnek egymással és a határozott időtartam lejárta pont a várandósság idejére esik, akkor a szerződés megszűnjön. Ugyanis a jelen esetben a lényeg az, hogy a határozott idő elteltével a munkaviszony automatikusan megszűnik.