Munkaidő beosztása – Mit tehet meg a munkáltató?

Annak, aki állandó, kötött munkarendben végzi a munkáját, általában ritkán van dolga a munkarendre vonatkozó munkaügyi szabályokkal. A termelő és egyes szolgáltató ágazatokban azonban hektikusan változhat és változik is az adott vállalat munkaerő szükséglete, illetve a műszakok elosztása. Érdemes áttekinteni, hogy meddig terjed és mikor szabályos a munkarendre vonatkozó munkáltatói joggyakorlás.

A munkaidő beosztással kapcsolatosan ebben a cikkben azokra az alapvető szabályokra térünk ki, amelyek attól függetlenül érvényesülnek, hogy munkaidőkerettel, külön megállapodással, esetleg osztott napi munkaidővel foglalkoztatják a munkavállalót.

Első helyen említi a törvény, hogy a munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg. Ez természetesen egyoldalú jogosítványt jelent a munkáltató oldalán. Egyoldalú, de nem korlátlan. A törvény több oldalról is oldja és pontosítja azt, hogy a munkáltatónak milyen szempontokat kötelező figyelembe vennie.

Rendkívül fontos előírás, hogy a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel oszthatja be. Ez a megfogalmazás a munkakörök elképzelhetetlen sokfélesége miatt általános jellegű, adott esetben nagy gyakorlati jelentősége lehet. Az egészség és a biztonság itt tehát nem a munkakörnyezetre, a fizikai térre és a használt technológiára, anyagokra vonatkozik, hanem a munkavállaló általános, illetve egyéni teherbíró képességére.

A munkavállaló ésszerű munkaterhelése visszahat a maga és környezete munkabiztonságára és az egészségére. A munkarend kialakításával kapcsolatosan is teljes körűen érvényre kell juttatni azt az alapelvi szintű előírást, hogy a munkavállaló érdekeit méltányos mérlegelés alapján figyelembe kell venni, és a döntés nem jelenthet aránytalan sérelmet a munkavállaló számára.

A munkarend nem változtatható meg szabályszerűen máról-holnapra, legalábbis nem egyoldalúan.A törvény kimondatlanul elvárja a munkáltatótól, hogy a munkafolyamatait, működését előre átgondolva alakítsa ki a munkarendet és időben rendelje el a tervezett változásokat. A munkaidő-beosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni.Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó. A fő szabályt azzal árnyalja a törvény, hogy a munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja.

Leginkább a kisgyerekes, illetve a távolról bejáró munkavállalók számára nehéz a munkarend változásához alkalmazkodni.Esetükben az a helyes és törvényes munkáltatói magatartás, ha az ő érdekeiket különös súllyal veszi figyelembe annak érdekében, hogy az említett aránytalan sérelem elkerülhető legyen.

A munkarend kialakításával kapcsolatos sérelmeket meg kell kísérelni egyeztetés útján elhárítani. Végső soron a Munka törvénykönyve fenti szabályait – egészséges és biztonságos munkavégzés, időben történő tájékoztatás, aránytalan sérelem tilalma – sértő munkáltatói joggyakorlás alapot teremthet a munkáltatói intézkedés jogszerű megtagadásához egészen addig, amíg a munkáltató joggyakorlása a munkaviszonyra vonatkozó szabályokhoz nem igazodik.