Munka nélkül? Biztosítás?

Az elmúlt másfél év próbára tette a nemzetek gazdaságát, és egyúttal a mindennapi emberek életét is. Sokan, akaratlanul bár, de beleestek abba a csapdába, hogy hitelszerződéseikben vállalt fizetési kötelezettségeiket nem tudták teljesíteni, annál az egyszerű ténynél fogva, hogy a gazdasági válság hatására munka nélkül maradtak.

Bár eső után köpönyeg, azonban a munkanélküliség esetére kötött biztosítás a jövőben megoldást nyújthat a hasonló problémákra. Ennek részleteit mutatjuk be cikkünkben.

Az úgynevezett munkanélküliség esetére kötött biztosítási szerződés leginkább a gazdasági válság megjelenésével és kiteljesedésével kapott teret a közvéleményben. E biztosítás bár Nyugat-Európában már több évtizede teret hódított, Magyarországon az átlagember még csak most ismerkedik ezzel a biztosítási formával. Ez a biztosítási forma tipikusan valamely hitelfedezetei biztosítás részeként, annak kiegészítéseként jelenik meg. A biztosítás lényegét általánosságban az adja, hogy amennyiben a szerződő fél, a biztosított személy munkaviszonya a biztosítási szerződésben meghatározott okból megszűnik, akkor erre az esetre – a biztosítási díj fizetésének fejében – a biztosító egy korlátozott időtartamra átvállalja a hitelszerződés esedékes részleteinek a kifizetését a bank, vagy pénzintézet irányába. Ennek a biztosításnak a jelentőségét különösen a gazdasági válság idején lehetett megtapasztalni, mivel az a személy, aki rendelkezett ilyen jellegű biztosítással, és annak hatálya alatt munkanélkülivé vált, és ezzel az esetleges törlesztő részletét esetleg nem tudta megnyugtatóan rendezni, akkor a biztosító ezt a problémát kiküszöbölte. Ezzel megelőzhetővé vált a hitelszerződés egyoldalú, bank által történő felmondása, mely alapvetően a késedelmes, illetve nemfizetés jogkövetkezménye.

Persze ahány biztosító, annyi termék, és megannyi szerződési feltétel, mely alapvetően a biztosító szoláltatásának feltételeit, módját és kizártságának eseteit tartalmazza. Ezek a szerződési feltételek természetesen egymástól eltérnek a részletszabályok vonatkozásában. Annyi azonban leszögezhető, hogy tipikusan ilyen szerződést már tartósan munkaviszonyban álló személyekkel kötnek a biztosítók. Ez egy sarkalatos példával szemléltetve azt jeleni, hogy amennyiben a szerződő fél notórius munkakerülő, és havi rendszerességgel változtatja munkaviszonyát, akkor bizony nem valószínű, hogy a biztosítási ajánlatát a biztosító el fogja fogadni, és nem valószínű, hogy szerződni is fog vele. A szolgáltatás igénybe vételének feltételeként a biztosítók általában azt is megkövetelik, hogy a biztosított az illetékes Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál (ismertebb elnevezésével: munkaügyi hivatalnál) álláskeresőként regisztráltassa magát, és ezt a hatóság határozatával igazolni is tudja. A munkanélküliség kezdeti időtartama sem elhanyagolható tényező, mivel általában legalább 60 napig fenn kell állnia (várakozási időszak) a regisztrált munkanélküliségnek a biztosítási szolgáltatás nyújtásához, azaz a kifizetés teljesítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a biztosító a helytállását csak és kizárólag ezen időtartam elteltét követően nyújtja. A biztosítási szolgáltatás nyújtásának időtartama korlátozott, így a kifizetést a biztosító addig nyújtja, amíg a biztosított személy munkaviszonyt nem létesít. Ettől függetlenül van egy objektív határidő, mely általában 6 havi, olykor 12 havi helytállást jelent. Természetesen a biztosítók szerződési feltételei részletesen tartalmazzák ezeket a korlátozásokat.

A gyakorlat és több ilyen típusú szerződés áttekintése azt mutatja, hogy a szolgáltatás azokban az esetekben nyújtható, amikor is a munkáltató él rendes felmondással, vagy éppen a munkaviszony megszűnése csoportos létszámleépítés következménye volt, adott esetben az elbocsátás a munkáltatói gazdasági társaság jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos. Itt meg kell említeni a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszűntetésének esetét is. Ugyanis míg az imént felsorolt esetek a munkáltató érdekkörében merültek fel, vagy munkáltató egyoldalú nyilatkozatát fejezi ki (tehát alapvetően nem a munkavállaló kívánta a munkaviszonyának megszűntetését), addig a közös megegyezéssel történő megszűntetés egy olyan megállapodás, mely arra enged következtetni, hogy a felek mindegyike szabad akaratukból, és egységes elhatározásukból, közösen kívánták a munkaviszony megszűntetését.
E körülmény pedig a jog szempontjából azt jelenti, hogy a biztosított tulajdonképpen maga is közrehatott az őt hátrányosan érintő állapothoz, mely a polgári jog alapelveit sérti. Az élet azonban sokszor megmutatta, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a munkavállalónak nincs választása (például pszichológiai nyomás hatására, vagy egyéb okból) és alá “kell” akkor is írnia a közös megegyezéssel történő megszűntetési megállapodást, amikor ő ezt nem kívánja. Ez a körülmény – még ha bizonyítható is – sem teszi lehetővé a biztosító szolgáltatását, legfeljebb csak méltányossági alapon, üzletpolitikai szempontokat figyelembe véve.

Így tehát, a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszűntetése akár kizárt jogi kockázat is lehet, ugyanúgy, mint a munkáltató által eszközölt rendkívüli felmondást is.
Mint ahogy ebből a cikkből is láthatjuk, nagyon sok biztosítási forma áll rendelkezésünkre a különböző helyzetekre, problémák kiküszöbölésére. Így érdemes ezeket a biztosításokat megvizsgálni, és saját életünkre vonatkoztatni.